Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
69 hogy mit kell tenniek , hogy a" kettős végtzéllyokat elérjék ; látták, hogy minő viszonyban állnak az Istennel; világosan olvasták a-' lelkiösméretek könyvében az erkölcsi törvényeket; menttek voltak az előítéletektől, és babona- ságoktol. Az akarattyok önkényt; hajlott a' jóra, nem lá- zultak fel az indulatok; nem rúgoldoztak a’ testi és világi kívánságok; nem tsalogattak a’ világi jóknak ingerei; egészen az Isten akarattyára Jiagyták magokat. Eredeti ártatlanságokban a’ mezítelenségeket sem szégyenlették. A’ testek ép erőbe és egészségbe öltöztetve bátorságban volt a’ betegségek és halál előtt. Egymásnak viszontagos társaságában, az Istentől megáldva, kerthez hasonló kies vidékbe helyheztetve, birtokos urai lettek a1 földnek, hogy azt mivelgessék nem annyira élelem okáért és kénytelen- ségböl, mint kellemetes üdőtöltésért, és hogy az állatoknak és a’ földi termesztményeknek tulajdonságaiból, saját tapasztalásokból, cs a’ munkájoknak foganattyábol hová tovább ösmerjék meg a’ teremtő és gondviselő Urokat, valamint a’ kötelességeiket is, deríttsék az elméjeket, szaporítsák a’ tudományokat, tökélletesíttsék, és a1 más világi boldogságra képesítsék magokat a’ nélkül, hogy tud- gyák, mi a’ szükség, éhség, szomjúság, fáradság, bűsu- lás, álomtalanság, hideg, meleg, és más világi viszontagság. Ezeken kívül még lebotsátkozott hozzájok az Isten, őket szóval igazgatta , különös kegyelmekkel kormányoz- gatta. Yck k társalkodott mint atya a’gyermekeivel; mert kedve telt az ő legjelesebb teremtményeiben (A Moy. I. II. Sirák XY, 14—18. XXVII, l —13. August, de civ. Dei L. XIV, c. 26. L. de cor. et grat. n. 32. L. II. c. 12. Y. 37.). így voltak az első emberek az ő kettős végtzéllyokra kétféleképpen képesítve; az erköltsre és azzal arányos boldogságra ugyan, mellyet természetesnek mondhatni, az ó mivoltoknak természetes alkotásával és épségével: a’ mennyországra pedig, meily természet feleit való, az Istennek rend kívül való kegyelmeivel. Mind a’ két képes volt átszállón volna az ó maradékaikra, ha eredeti ártatlanságokban megmaradtak volna, a’természetes ugyan szaporodás által; a’ természet felett való pedig az Istennek tetszése szerint nyújtandó segítség által. Ebből a' boldog állapotból tsak úgy nem eshetett ki az ember, ha étet vagy vétkezhetetlennek, vagy szabad akarat nélkül valónak teremtette volna az Isten, hogy az ereivel és tehetségeivel viszsza ne élhessen. Mind a’ két esethen nem lett volna az ember az, a’ minek mivolt szerint lennie
