Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
70 kell; mert az első esetben Istennek, a’másodikban pedig oktalan állatnak kellett volna lennie. Ha pedig egyszer viszszaélhet az erejével, akár mellyik tehetségét a’ másik fölött erősítheti, kényeztetheti, ’s így az eredeti szép Öszveillést szétbonthattya, már akkor az ó tökélletcs, a’ tzéllyára képes volta is megbomoihat. Az Anyaszentegyháznak tanítása, melly alább bővebben megvilágosíttatik: hogy az embernek igazulása valamint nevekedhet, úgy fogyhat > el is fogyhat; követke- zendőképpen a’ törzsök szülőink is a’ szentelő malasztnak állapottyában, mellyben alkotva voltak, képesek voltak a’ Vétekre, és a1 szentelő malasztnak elvesztésére. Noha pedig szent Ágoston (de civ. Dei L. XXIV. c. 13.} azt tar- tya, hogy ők előbb kezdtek titkon roszak lenni, minek- előtte nyilvánvaló szófogadatlansággal szegezték volna magokat az Istennek gyümöltstiltó törvénnyé ellen; noha ó liiás helyen még azt is mondgya (L. II. de Gen. ad litt, c. 30.), hogy „Éva a’ kígyó szavainak nem hitt volna, ha tsak az önhatalomnak szeretete, és bizonyos kevély maga- hittség el nem fogta volna“ : mindazonáltal megtörtént-é valóban ez; hibáztak-é előbb titkon; viszszaéltek-é az ő erejekkel; meggyengítették-é, vágj' ellenkezőképpen meg- erősítették-é, miben, ’s hogyan valamelly tehetségeket a’ másik felett, a’ miből következhetett volna a’ nyilvánvaló szófogadatlanság, és azzal egygyütt az eredeti ártatlanságnak, megmeg a’ szentelő malasztnak elvesztése, semmi emberi ész meg nem határozhattya, kivált minekutánna erről sem a* szent írás , sem Kristus. sem az Anyaszent- egyház semmit sem tanít. A’ szent írás mindgyárt a’ teremtésnek történetírása után egyenesen tsak az ó nyilvánvaló szófogadatlanságokat, eseteket, és a’ szentelő malasztnak vesztét adgya elő. Plántált az Isten a’ Paraditsom közepén két különib természetű fát; az egyikét a’ szent írás élet fájának nevezi hihetőképpen azért, hogy eíienorvosságul szolgált volna embernek minden betegség és sérelem ellen,, vagy szinte erőszakkal, és szerentsétlen esettel torténtt sebeket is meggyógyította, és az ember életét fenntartotta volna; a másikát pedig jó és gonosz tudás fájémak, nem mintha azzal jutott volna az ember a’ jó és gonosz tudásra, hanem az ördög adott alkalmatosságot erre a1 nevezetre az ő tsalfa beszédgyével, mellyel az első embert rászedte. Nem tudni, hogy mi ókból teremtette az Isten ezt a’ fát. A’ szent írás szerint minden igen jó volt, a’ mit az Isten teremtett (I
