Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
67 sem a’ roszaknak tartott eseteknek az egész világnak állandóságára szükséges yoltát ki nem tanulhattyák: az ön- szeretet pedig könnyen t osznak véli, a’ mi magának sajnosán esik. Igazán mondva több jó van a’ világon mint rósz, hanem amazt, mivel hozzá szoktunk, fel sem veszszük. Tovább ha szenvedni látszatnak az igazak, sem boldogtalanok, inkább akkor is boldogabbak a1 világnak javai között úszkáló gonoszoknál; mert őket a1 lelkiösmeretnek tsendessége a1 legsullyósabb viszontagságok között gyönyörködteti ; a’ világi tsapásokat enyhíti; a’ vétkektől elvon- nya; megösmerteti velek a’ világnak hivságát, felindíttya berniek a’ mennyeieknek kívánságát; táplállya az Istenben való bizodalmát, és a" mennyei boldogságnak reménységét: midőn ellenben a’ gonoszok a1 világnak javai között is a’ furdaló Ieíkiösmerettol, az indulatoskodásnak hevétől, a’ világi tekintettől és félelemtől, a’sok gondoskodástol, a’ gazdagságnak és méltóságnak terhétől, a’ testi gyönyörűségeknek fulánkjátol, mindenek felett pedig az ítélő Istennek rettenetességétöl, és a’ más világi sorsokról való aggodalomtól gyötörtetnek. Igazán nints békessége az istenteleneknek (Isa. XLVIII, 32.). Sokszor pedig úgy járnak, hogy a’ magasról leesnek, és nyakokat törik ; vagy ha boltig magasan állnak, jutalmát veszik a’ hébehóba gyakorlott jótetteiknek; mert egy ember sem olly gonosz, hogy néha- néha valami jót ne tenne, azért az Istennek igazsága megjutalmazza. e’ világon , mivel nints jutalma a’ másikon. - A’ mi a’ második ellenvetést illeti, az Isten úgy venné a1 bűnnek elejét, ha az embert a’ szabad akarattól megfosztaná ; vagy az ő testi rs lelki alkotmánnyát úgy megváltoztatná, hogy rajta a’ \ülső, és vétkes tárgyaknak ingerei ne foghassanak; vagy a1 jó és rósz között való külömbséget eltörölné; vagy a’ bűnt az ő mindenhatóságával és szüntelen való tsudákkalmegellenzené; vagy a’ bűnre vezető minden alkalmatosságot elzárná. Ezek pedig mind az Istennek böltsességével szentségével, az embernek méltóságával, az erkoltsnek bötsével meg nem férhetnek. El nem veheti az embertől a1 szabad akaratot; mert akkor mitsoda érdeme van az embernek , ha jó is; mitsoda botse az erkoltsnek ? Meg nem változtathattya az embernek testi lelki al- kotmánnyát; mert akkor más nemű lesz az ember, mint a millyen most. Nem tölölheti el a’jó és rósz között való külömbséget; mert a’maga szentségéből ki nem vetkezhet. Nem ellenzheti a’ bűnt az ő mindenhatóságával vagy szüntelen való tsudákkal, séma’ bűnre szolgáló alkalmatossá5«
