Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
5$ tségrc és boldogságra tudniillik, hajlandóvá és képessé teremtette a' boltsessége; azért sem a1 szentség sem a’ boldogság külön véve nem lehet az embernek végtzéllya. A’ szentség boldogság nélkül nem fér meg az Istennek jóságával : valamint a’ boldogság szentség nélkül sem fér meg az ő szentséggel. Szinte elszörnyed az ember, mikor egy istentelen gonosz utakon boldogul; valamint akkor is, mikor az istenes nyög az üldözés, és elnyomás terhe alatt: megelégszik pedig, mikor az istenes embert a1 boldogság, az istentelent pedig a’ boldogtalanság követi, a’ mennyire tudniillik arra érdemes kiki. Hogy törje el tehát az Istennek szentsége, hogy a1 gonosz boldogullyon? hogy tűrjo el a’jósága, hogy a'jámbor szenvedgyen ? hogy tűrje el a’ boltsessége, hogy ollyan valamire hatalmasan vezető ösztönt öntött az emberbe, a' mire soha sem juthat? kö- vetkezendóképpen az Istennek ezen tökéiletességei szerint az embernek végtzéllya a1 szentség vagy másképp erköits, és ennek mértéke szerint való boldogság. 2-or Ha az embernek tulajdonságait veszszük, minthogy az ember Iegböltsebb Teremtőnek munkája, az ő vég- tzéllyának is ollyannak kell lenni, a’ mellynek megesz közlésén vagy megvalósításán munkálkodgyon az embernek minden része: külomben azt kell mondani, hogy valami iöíöslcgest és hijábanvalót iktatott bele a’ Teremti». Már pedig az eszesség és érzeményesség ollyan kétmivolti része az embernek, hogy az eszesség nélkül merő állatnak, az érzeményesség nélkül pedig merő angyalnak kellene lennie. Tehát a’ végtzéllyának is ollyannak kell lenni, a’ mellynek megvalósításán ezen két mi volti rész dolgozzon: iIlyen pedig az erköits és a’ boldogság. Az elsőt kivánnya a’ lélek és eszesség pedig úgy , bogy azzal az ő mivolta és eredeti áüapoltya szerint az érzeményesség sem ellenkezik; a1 másikot kivánnya a’ test és érzeményesség ismét úgy, bogy a’ lélek maga is inkább kedvelli a’ boldogságot, mint annak híját, és a’ szem «u est. Az eszesség az értelem által megkülombözteti a’ jót a1 rosztol; megös- meri, hogy mit kell megtennie, vagy abban hagynia; ki- tanullya magát az istent, minden jónak és kívánatosnak forrását, annak tulajdonságait, és akaratlyát, meliyek szerint magát napról napra böítsebbé, és az istenhez hasonlóbbá növelheti. Az akarat által, a mit jónak, hasznosnak, kívánatosnak tud, azt az indulatoknak rúgoldo- zása ellen is, megteheti, az ellenkezőt pedig megvetheti, ha még oil}' tetsző* is az érzeményességnek ; lehet napról
