Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
56 napra erköltsösebb tökéletesebb, az Istenhez hasonlóbb. Hogy ezt megtegye, arra inti őtet a’ lelkiüsméret, melly. nek szavát egy üdőre elaltathatja ugyan, hanem egészen meg nem fojthattya; sőt tarthat rá számot, hogy az annál hatalmasabban kikel ellene, mennél tovább el volt nyomva. Az érzeményesség ellenkezhet ugyan a’ mostani állapotunkban az eszességgel; de hatalmában áll ennek amazon pa- rantsolni, sőt a’maga kimíveledésére amannak szolgálat- tyával élni. így foglalatoskodik az előadott tzélnak megvalósításában minden emberi tehetség, az egész ember. Valamint tudniillik az embert az eszesség és érzeményesség teszi: úgy annak végtzéllyában is az erkoltsnek boldogsággal öszve kell párosítva lenni. Valamint tovább az emberben annak nemesebb részét a’ lelket nem gondolhat- tyuk a’ testnek és érzeményességnek szolgálattyára alkotottnak, hanem inkább ellenkezőképpen: úgy kell az embernek kettős végtzéllyában is ezt az elsőséget az erkoltsnek adnunk, ezt mindenek fölött bötsúlnünk, a’ boldogságot pedig tsak amabból keletkezettnek tekintenünk. 3-or A’ szent írásban is előáll az ember mint az Istennek legjelesebb teremtménye, és az ő képének hasonlatosságára alkotott remek munka, melly az erköltsi tökéile- tességre egyszersmind pedig a' boldogságra is ösztönözte- tik, és mind a’ kettőre képes is. A’ szent írás sehol sem mondgya: Ne gondolly az üdvösséggel; fojtsd meg magadban mindent, a’.mi a’ boldogsághoz szít: tsak a’ tiszta erköltsi tökélletességben állapodgy meg. De azt sem mondgya: Ne gondolly az erkölttsel; tsak azon légy, hogy testi gyönyörűségekkel, világi jókkal, egy szóval, a' miben kedved telik, jól lakj. A szent írásnak minden bötűje, minden legkisebb húzása vonása arra tzéloz, hogy fő ig)re- kezetünk legyen ugyan az erköltsi tökélletesség , legyünk ugyan tiszták mint az angyalok, sőt legyünk szentek mint az Isten szent, é* kiváltképpen az ő tokélletességeinek zsinórmértékéhez szabjak, azok szerint mivellyük képesítsük magunkat; mert erre hajlik, erre kötelez minket a’ mi nemesebb részünk a1 lélek, és annak törvénnyel’ az eszesség : de nem akarja, hogy a’ boldogságra üdvösségre ne ügyellyiink, annak ösztönét magunkban megfojtsuk, és éppen semmivé tegyük; sőt inkább ezer ígéreteivel fenyegetéseivel, mellyekkel vagy az erköltsi tökéiletességre, és az isteni parantsolatoknak megtartására ösztönöz, vagy a' bűntől és erköltstelenségjtöl rettent, táplállya bennünk annak ösztönét , és azt akarja. hogy annak kívánásából is kedvet
