Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

Si

erkölísi tökélletességct parantsollyák, és azt vitatták, hogy ex az esnbernek végtzékya. A’ kik ezen a’ részen vannak, azok régenten az érzeményességet éppen semmivé tenni akarták, mintha nem is tartozna az emberhez (Stoicismus} : a1 mostaniak is olly közel járuínak hozzájok, hogy tsakncm azt kivánnyák, hogy az ember vetkezzen ki emberből, és angyal legyen (Purismus}. Sokkal jobban eltalállyák a1 kérdésnek feleletét, a’ kik az Istentől kinyilatkoztatott tanítást a’ szent írást követik, svieüy az Istent is igazán előadgya; az embert is úgy veszi, a’ mint van; világosan is megfejti az értekezésbe vett kérdést.

Az embernek kétféle tzéüyát megkülömböztethetni: egyenesei vagy közelebbv alát} és végtzélt vagy távolabb valót. Az egyenes és közetebbvaló az, hogy az ember dl liivatailyának tisztében híven eljárjon; mert az Istentől van az állapotoknak külömbfélesége, és ő a’ gondviselésnek munkájával híja kitkit az ő állapoítyába; azért int szent Pál: kiki mind, a melly hivatalban hivatott, abban maradgyon (IKor. VII, 20.}. Vég vagy távolabb való tzál ismét kétféle természetes és természet fölött való. Természetes az er- köits és azzal arányos boldogság; mivel az ember az ő mivolta vagy természete szerint arra képesnek alkalmatosnak van az Istentől alkotva : természet fölött való pedig a’ mennyei és örökkétartandó boldogság; mivel bogy ezt az embernek mivoíti tulajdonságaiból nem érthetni, hanem mint az Istennek szabad tetszésétől függő dolgot tsnpán tsak a' kinyilatkoztatásból tannlhattyuk. Az embernek egyenes és közelebbvaló tzéllyárol itt nints szó, hanem tsak a1 kettős végtzélrol. Valamint minden távolabbvaió és vég- tzél föllebbvaló és bötsösebb minden egyenes és közelebbvaló tzéJokná!; mivel ezek amarra nézve valóságos eszközök: úgy az embernek kettős végtzéilya, az erkölts és azzal arányos — pedig mennyei — boldogság is minden hasonlítás nélkül föllebbvaló és bötsösebb az ő hivatalbéli áüapoífyánál, mivel e' béli tiszteinek tellyesítése valóságos eszköz, bogy az ember erkciitsös szent életű, és azzal aranyos boldogságra érdemes legyen.

A' mi az embernek természetes végtzélíyát illeti, I-ör ba az istent az embernek teremtőjét veszszük, lehetetlen őrét a‘ józan ész és a’ szent írás szerint nem gondolni legszentebbnek, legjobbnak, legböltsebbiiek. Mint legszentebb mit kívánhat az embertől inkább, mint hogy szent legyen ? mint legjobb mit kívánhat inkább, mint hogy boldogullyon ? kivált minekután na mind a’kettőre, á’ szén-