Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

49

szór még a’ jámboron is uralkodik, azt faggattya, belőle tsúf’ot űz. Iíol veszi el a’jámbor az ő jutalmát; hol veszi az istentelen a’ büntetését, ha nem a’ más világon? Piát a* ki éppen a’ kötelességének végzésében hal meg, p. o. a1 katona a’ háborúban, a’ jámbor utazó a’ latrok kezében? vagy a" ki a’ bűnével végzi az életét p; o. magát megöli? elmaradgyon-é örökre ezeknek jutalma vagy büntetése? Mitsoda szentsége van akkor az Isten törvénnyének? mi- tsoda indítóoka az embernek, hogy azt megtartsa? Ki nem láttya, hogy jobban teszik a’ gonoszok, mikor kénnyek szerint élnek, és a’ törvénnyel nem gondolnak, mint a’ jámborok, kik magokat az erkolts dolgában szüntelen meg- tagadgyák, kínozzák, öldöklik? Mitsoda igazság az Istentől , ha nehéz erköltsi kötelességekre hajtya az embert, és a’ ki enged, azt e’ világon kínlódni nyomorogni, a’másikon pedig jutalom nélkül hadgya: ellenben a’ gonoszt itt is a5 bőségben az erköltsböl tsúfot űzni, amott is büntetlen szenvedi? Nints Isten, ha nints más világ; nem igaz az Isten, ha az ember lelke nem halhatatlan.

4-er Olvassuk a’ szent írásban, hogy minekufánna az első ember azzal, hogy megesett, a’ Ielkiösméretében fur- dalásokat, több világi nyomorúságokat, halált szerzett volna magának , és az Isten kegyelmét elvesztette volna, az Isten , hogy a" megsebhcdtt szivére enyhítő írt tegyen, azt ígérte neki, hogy Megváltót küld, a* ki az ő és minden maradékainak bontakozott állapottyát megorvosollya (1 Moy. III, 15 ). Kérdheti valaki, hogy mitsoda vigasztalása lehetett Adáinnak ebből az Ígéretből; mitsoda boldogságot reményihetett a’ Megváltótól, ha a’ lelkét szint’ olly halandónak hitte, mint az a" teste? Adám azért bizonyos volt a’ léleknek halhatatlanságáról; nem is lehet arról okosan kételkedni, ha nem ment-é át ez a’ hit az ő maradékaira, különösen a’ Zsidó nemzetre. Ez volt annak a*5 oka, hogy mikor Kristus Urunkat az ő ellenségei nehezebb kérdésekkel ineg akarták a’ beszédében fogni) . a’ Sadducaeusok, kik sem lelket, sem a* léleknek halhatatlanságát, sem a’ testnek feltámadását nem hitték, ezzel a’ kérdéssel támadták meg: Moyses megengedte, hogy, ha ki meghal fia nem lévén, akkor az attyaíia vegye el a’ megmaradtt feleségét. Toltak nálunk hét atyafiak. Az első feleséget vévén, mag nélkül halt meg az atyafiénak hagyván a’ feleségét; hasonlóképpen halt meg a második, harmadik a’ hetedikig ; utollyára meghalt az aszszony is. A’ feltámadáskor tehát kié lesz a' feleség, minthogy ínin-