Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
36 magában mint véghetetlen tökélletességű valóság tökélle- tesen megelégszik magával, és véghetetlemil boldog: nem is mintha fogna rajta, vagy tsiklándoztaíná ottt a’ ditsé- ret, és ebben gyönyörködne; mert ez tsak a’ gyarló embereknek tulajdona, kikben a' b Jtsületkivánat sokszor l»iv- ságra elfajul, az Isten az ő véghetetlen tökélletességeive! maga magának ditséret: nem is mintha a' mulandók, a' buta értzek fák, füvek, állatok ditsérhetnék a* Yeghetet- lent; mert mint esztelenek se nem ditsérhetnek, se nem gyalázhatnak senkit: de még úgy sem, hogy az emberek, vagy akármi más nemű eszes valók akár szivbéli indula’- tal, akár az akarattyának követésével, akár imádsággal főzessék le a’ ditséretnek adóját, mellj et az ő felsége kíván; mert mind ezekkel az eszes valók tsak a’ saját érdemeket és boldogságokat szaporíttj ák, a’ Yéghetetlenhez képest pedig minden ditséreítjek, sőt minden mivoltyok tsak ollyan, mint egy porszem a’ mérő serpenyőn, vagjr egy tsöpp víz, melly a' vödörben marad (Sirák XVIII, 7, 8. Isa. XL, 15.). Hanem midőn a’ világnak végtzélljárói van a' szó, úgy kell venni az Isten’ ditsőségét, hogj' minden igaz jónak tökéletesnek önmagában van bötse ditsérete; az Isten pedig valamint önmagában, úgy minden dolgaiban vagy tetteiben is véghetetlemil jó és tökél- letes ; sőt a’ mi jóság vágj' tökélletesség van a’ teremtményekben , mind az ő teilyességéböl forr; azért magában foglal minden ditsőségét, és az ő minden nagyobb kisebb alkotmánnj aibol önkényt tiinik ki a’ ditsérete. És ezt roondgyák a’ világ végtzéllyának a’ Tudósok, nem is ok nélkül; mert minden bölts mivelő a’ tettét, a‘ mint lehet, legjelesebb tzélra igazíttya, legjobb szándékból végezi ; az Istennél pedig valami jobbat jelesebbet gondolni sem lehet; tehát magáért a’ maga ditsőségéért alkotott mindeneket. Világosan mondgya ezt a’ szent írásban is a’ Bölts (Téld. XVI, 4.), hogy mindeneket 6 magúért tselékedett az Úr. Szent Dávid is úgjr nézte az egész természetet, mint a’ melljnek minden részéből ömledez az Isten ditsérete: Az egek3 úgymond az Isten ditsőségét beszélik; és az ő kezeinek alkot mánny át hirdeti az erősség. A3 nap a’ napnak megbeszéli az igét 3 és az éj az éjnek megjelenti a’ tudományt. Nem ollyan a szállások sem beszédek , mellyeknek szava nem hallatna: minden földre kiment a3 zengések , és a3 föld kereksége határira az igé- jek (Zsolt. XVIII, 2—5.). Sőt az Isten maga az ő ditső- légét mindenek’ okának tzéllyának mondgya ezen szavak-
