Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
n kai: Eft vagyok az a és u; első és utolsó ,* kezdet és vég (Jsa. XLIY, 6. Jele. XXII, 13.), Ugyanarra arányoztat- tyák a' Szent írásnak számtalan Helyei minden világi nagyobb s kisebb változásokat (ísa. XÜIÍ, 7. XLVIII, 4— 11. LIX. LX, 21. LXÍ, 3. Ján. IX, 3. XI, 4. Rom. IX, Í7, 22, 23. Efes. I, 12.). Jesus is mindenekben az At- tyának ditsőségére ügyelt, és az Apostolait arra vezette (Ján. Vili, 49—52. XIII, 31. XVII, 4—6.); valamint az Apostolok is minden tettekkel tsak az Isten ditsőségét keresték (I Kor. VI, 20. X, 31. II Kor. IX, 13. I Pét. IV, 11.). De mindenek* fölött kitetszik az Istennek ditsősége az utolsó ítéletkor (II Tessal. I, 10.) nem tsak az igazaknak jutalmazásában, hanem a’ gonoszoknak büntetésében is ; ’s így bizonyosodik meg a’ Böltsnek mondása : Mindeneket magéiért teremtett az Űr ^ az istentelent is a’ go- tiosz napra. Midőn a’ világot egyátallyában, és ahoz tartozó alkotmányoknak külömbféleségét, inegmeg ezekben uralkodó szép rendet, tulajdonságokat, egy bizonyos köz tzélra ügyelő megegygyezést tckintyiik, és meggondollyuk, hogy mindezek nem több munkába kerekedtek, mint egyetlenegy gondolatba akaratba, imádgyuk az Istennek hatalmát, böltsességét, jóságát. Adgyunk neki hálát, hogy a’ kinyilatkoztatásnak úttyán megösmertetvén velünk a’ világnak eredetét, egyszer’smind a’ maga mivoltát, és tökélletes- ségeit is nagyobb világosságba hozta, mint a’ pogány nemzetek tudták azokat. Igaz ugyan, a’ mit szent Pál is meg- vall (Rom. I, 19, 20.)., hogy az Istent a’ világnak tulajdonságaiból is kitanulhatni; de tapasztaltt dolog, hogy, valamint a’ régi pogány nemzetek kinyilatkoztatás nélkül bálványozásra hajlottak: ügy mi is Kristusnak tanítása nélkül, tsupán tsak a’ magának hagyott eszünk mellett mondtuk volna a’ fának , mint amazok: Én atyám vagy le ; és aé kőnek: te szültél engem (Jer. II, 27.). Minthogy pedig mindeneket jóknak, helyeseknek, a’ saját tzéllyokra képeseknek alkotott az Isten, bötsiillyük meg minden alkotmánnyát, de mindenek fölött őtet magát; éllyünk amazokkal de ügy, hogy az Alkotóra legyen függesztve a’ fő figyelmünk, és amazoknak kedvéért emezt el ne hadgyuk; éllyünk velek mint eszközökkel a’ saját tzé- lunkra de ügy, hogy amazokat hajhászván, az Örökkévalókat el ne szalajtsuk. Mindeneket a’ maga ditsőségéért alkotott az Isten ; és jóiiehet hogy az Istenen semmi emberi ditséret sem fog* r
