Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

28

veinek tárháza, és a* mennyországnak tornáíza legyen. Minden embert a’ szentelő Lélek most belsőképpen világo- síttya és ösztönözi, mosta' lelkiösméret által integeti, most ktilömbféle világi viszontagságokkal, tapasztalásokkal, jó vagy gonosz történetekkel, másoknak intéseivel, tanátsai- val, tanításaival, példáival ébreszgeti, most különös gondviseléssel édesgeti; egy szóval szent Pál (I Tim. II, 4.) szerint minden embert üdv őzül ni akarja, és az igazságnak (ismeretére jutni. Mint jó, szent, és irgalmas nem akarja a‘ bűnt, még a’ bűnösnek sem kivánnya halálát, hanem inkább hogy megtérjen, és üdvöztillyön (Zsolt. V, 5. Ezek. XXXIII, 11.); mint igaz pedi% mindeneket igazéin elrendelj és az 6 erejétől idegen dolognak tartya kárhoztatni, a' kinek nem kell büntet ódni (Bölts. XI, 24, 25, XII, 15.). Semmi személy válogatás sints ő nála (Bom. II, 11.). Kin múlik tehát, ha nem üdvözöl az ember? az Istenen-é, ki minden embert üdvözíteni akarja, és az üdvösségre segíti; vág}- az emberen-é, ki az üdvösségnek eszközeit elhenyéii, vagy a’ kárhozatíyára fordíttya ? ,,Jó az Isten; igaz az „Isten. Megszabadíthat valakit érdemek nélkül ; mert jó : „de senkit sem kárhoztat rósz tselekedefek nélkül; mert „igaz“, úgy mond szent Ágoston (L. IV. c. Julia, c. 18.). El ső és fő oka az üdvösségének és kárhozattyának kiki magit. Hanem mivel az üdvösség és arra alkalmatos eszközök mind az Istennek ingyenvaló adományi pedig annyira , hogy nem is gondolhatunk valami jót mint magunktól, hanem minden jóra elégséges voltunk az Istentől van, ki tselekszi mi bennünk a’ jóakaratot és a’ véghezvitelt (II Kor. III, 5. Filip. II, 13 ); azért ha ki jól viseli magát, és üdvözöl, nem egyedül maga erejének, hanem az Istennek köszönnye ; ne ditsekedgyen az üdvösséggel, mint saját keresményével, hanem mondgya szent Dáviddal: Nem nekünk Uram , nem nekünk, hanem a te nevednek legyen a5 ditsöség (I Kor IV, 7. Zsolt. CXIII, 1.). De a' gonosznak és elkárhozottnak sints oka panaszolkodni szinte mint Esaunak, mikor egy tál lentséért eladta az első- szülötti jusát, és Jákob annak birtokába lépett (I Moy, XXV, 29 — 34. XXVII.). Tetszett a’ bűnösnek éltében elvenni a’jókat és testi gyönyörűségeket, mikor az igaz háborúságokon ment által az Isten országába; kire nehezteljen tehát (Luk. XVI, 25. Ap. Tsel. XIV, 21. Mát. XxV, 34—46.) ?

E’ helyett jobban teszszük: 1-ör ha az Istennek hála- adalos szemetére gerjedünk, ki minket Kristusban válasz-