Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

22

nyilatkoztatta ki magát, a* mennyire tudnunk kell azon viszonyokat, mellyekben ő vele állunk, és azokból keletkező kötelességeket, hogy a’ végtzéllyunkat elérhessük. A1 mi ezeken kívül, vagy ezek felett van, annak tudása más világra halasztva van. Ezért mondgya szent János: Szerelme sím / most Isten fiai vagyunk> és még nem jelent megy hogy mi leszünk. Tu (Igyuk, hogy mikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá; mert láttyuk étety a mint vagyon (I Ján. III, 2.). 'S azért a* mit az isteni természetről, személyekről, ezeknek egymás iránt való viszonyairól , és tulajdonságairól mondunk, mint emberi, és az c’ féliekhoz nem éppen alkalmaztatható nyelven tökélletlenül mondunk ki ; tehát az Istenre tűzött szavaknak szokott értelmén sem akadhatunk fel méltán; se nem tehetünk valami helyes kifogást vagy ellenvetést az ellen, a’ mit a’ keresztény katolikaHit a1 szent Háromság egy bizony Istenről tanít.

Ezeken fogva félretevőn minden ide nem alkalmatos emberi okoskodást, élő hittel tartsuk, hogy az Isten a* természetben egy, a’ személyben pedig három. Ajtatos együgyűségünkben adgyunk hálát az Istennek, hogy nekünk e’ titkot kinyilatkoztatta, és annál mélyebb imádással hajtsuk meg az elménket a* hitnek engedelmességére, men* nél bizonyosabb a’ történetírásokból, hogy ezen titoknak mérész vizsgálása tévelygésbe hozza a' viszketeg elméket.

2- or Azon legyünk, hogy a’ hármasegy Istent a’ sze- retetben és egygyességben kövessük, és mintegy az ő képét magunkviseletében kimutassuk; a’ mit Kristus Urunk is a- végső vatsora után éppen a’ szenvedése előtt kért az Attyátol, hogy tudniillik az Apostolai, és minden követői egyek legyenek, valamint ő az Atyával egy (Ján. XVII,

11.). Szeressük egymást; mert az Isten szeretet: úgy tel- lyesíttyük minden parantsolattyát, az egész törvényt (IJán. IV, 7. V, 3).

3- or Jesus iránt, ki által üdvözölnünk kell (Ap. Tsel. ÍV, 12.), mint igaz Isten, törvényszerzőnk, és tanító mesterünk iránt különös tisztelettel, hivséggel, és ajtatosság- gal viseltessünk. Tisztellyük a’ szent Lelket is, ki az új születésnek fördője által üdvözített minket (Tit. III, 5.), hogy gyámolíttsa a’ gyarlóságunkat, és bennünket templomának szentellyen (Rom. VIII, 2G. I Kor. III, 16.).

4- er Átallyában hérjük a*' szent Háromságot, hogy ne hadgyon minket a1 hitetleneknek áll tudománnyáto eláinít- tetni, mellytöl el vannak- a* mi napjainkban kábulva so