Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
233 zabb bíróját, legigazságosabb jutalmazóját, a' bűnösök iránt legirgalinasabbat, kikért egyetlenegy szülött fiát adta (Mát. VI. XXVIII, 19. Luk, III, 22. Jan. Ill, 16,17. IV, 24. V, 26. Ap. Tsel. XVII, 25, 26. Honi. Vili, 15, 32. XI, 34—36. 1 Kor. VIII, 6. I Pét. I, 14.). fi) Az embert mint. az Isten képére és hasonlatosságára alkotottat, az ő eredeti áliapottyában ép értelemmel és akarattal felruházottat, az ő végtzéllyára képeset, hanem boldogtalan egy eset által eredeti épségétől megfosztottál, de a' megváltásnak tsudálatos munkája által ismét helyreállítottat, halhatatlant, örök jutalomra vagy büntetésre valót (Mát. XXV. Ján. III, 16, 17. V, 24—29, Rom. V, 12. Vili, 17. Efes. IV, 24.) *). fi) A’ keresztény Religiónak törvénykönyve (codex) vagy erköltsügyelő részé «) az Istenre nézve azt tartya, hogy őtet lélekben és igazságban imádni, hittel reménységgel szeretettel, az ő tökélletességejnek követésével, az ő parantsolattyainak megtartásával, a’jótéteménnyel iránt való hálaadatossággal, az ő ditsőségének előmozdításával, és fiúi félelemmel tisztelni kell (Mát. V, 48 VI, 9—13. VII, 7, 21. XXII, 37. Luk. XVII, 18. Ján. IV, 23 ) fi) Önmagunkra nézve, hogy magunkat meg kell tagadni, az indulattyainkat zabolázni, a' józan észnek uradalmát magunkban fenntartani , minden roszra vezető alkalmatosságot, bátor egyébkint hasznosat kerülni, az Isten kedvéért minden vagyonnyainktol, atyánkfiáitól, a’ testünknek tagjaitól, még az életünktől is megválni, annyi jót tenni, a' mennyi tőlünk kitelik, és bár mennyi jót tettünk, nem dicsekedni, hanem magunkat ha*) A’ keresztény hitvallásnak ezen fó ágazattyaival határoz.tatik meg az Istennek erköltsi országa, annak kezdete, megújulása, tellyesedése, és az embernek viszonyai, mellyekben az Istenre nézve áll. Ebben az országban, a’ ki magát Abrahám előtt Schaddainak mindenhatónak, Moyses előtt Jehovának mindenkorvalónak mondotta, édes nevezettel Atyának mondatik, az emberek pedig az ő fiainak. Ez a’ hitvallás kinyilatkoztatott és természetes igazságokból áll. Amazok között néniellyek megfoghatatlan titkok , miilyen az Istennek egy természetben és három személyben való létele , az Isten fiának megtestesülése; néniellyek pedig emberi észszel nehezen feltalálható igazságok, inillyen az emberi nemzetnek <gy ember ál* tál torténtt romlása, és ismét egy ember által lett váltsága j természetes igazság pedig, hogy az Isten önmagától való legtökéllelesebb valóság. Ez a’ felséges hitvallás sírba dönti a1 Pogányoknak Polytheismusát, némelly felekezeteknek Dualismusát, a’ pogány Böltseknek Pantheismusát, az Epi- cureusoknak Materialismusát. Midőn pedig az Istent sem kegyetlen uralkodónak, sem mint a’ ki az alkotmánnyával nem gondol, hanem mindenképpen tökélletes gondos szerelmes atyának rajzollya, a’ szivet megnyit-, g ősz tolly a, az erköltsre kedvet ád , az elmét kívánatos világosságba öltözteti.
