Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
231 a' gyarlóságát megösmerje, ás minekuíánna a' kinyilatkoztatott Religió által az isten maga méltóztatik a’ mi kalauzunk lenni, annak minden legkisebb intését szorgalmatosán nyomozza, minden szemfényvesztő ellenvetésektől és kifogásoktól nagy óva megváiaszsza, hálaada- tosan fogadgya, és pontosan kövesse. Ezzel a’ törvénnyel ellenkezni annyit tesz, mint a'józan észt megtsú- folni, az Isten’ legfellyebbvaló tekintetének pedig magát dühösen elleneszegesni. „A" kik nem akarnak az igazságtól meggyőzettetni, a’ tévelygéstől győzettetnek meg „magok“ (Aug. Serm. 558.), Ámen. 34. Katekezis A* keresztény Religió t kinyilatkoztat ott nah fogadhatni* mert szentségre vezet * és az igazsággal nem ellenkezik. Mind valamennyi Religiók közül, mellyek a’ világon annak kezdetétől fogva voltak, az ő terjedésekre és tartósságokra nézve legfőbbek a'zsidó, pogány, török, és keresztény Religio , mellyck mind az Istentől valóknak, és kinyilatkoztatottaknak adgyák ki magokat. De minthogy közülük bennünket kiváltképpen a’keresztény Religio érdekel , azért méltó leginkább ennek igaz bizonyos voltát nyomozni; a' többiről majd könnyebb lesz az ítélet. Minden Rcligiót tehát a’ keresztényt Í3 az ő belső és külső jelei fogva kell megítélni. A’ belső jelek pedig a' szentség és az igazság. Ha tehát a keresztény Religio Istentől kinyilatkoztatott, egy tzikkelyének sem kell a’ szentséggel és igazsággal ellenkezni, hanem inkább arra vezetni; külömben nem isteni. Már pedig a1 keresztény Religiónak szentségéről és igazságáról tsak az is jeles íjizonyság, hogy ez a' Religio a' világnak mintegy 4000-dik esztendeje táján Augustus és Tiberius Tsászárnak, a’ közönséges békességnek, és a' tudományoknak virágzására nézve, arany üdéjében, hinein a’ babonaságnak és erköltstelenségnek legnagyobb divattyakor támadt, következendőképpen mikor az emberek elég ügyesek voltak arra, hogy annak erőokait és hitelességét kitánulhassák, nem voltak pedig hajlandók, hogy mint a1 fesletségekkel ellenkezőt könnyen elfogad-