Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
217 demlette; nem boldogulhat, a’ ki a’ boldogságnak úttyát maga előtt elvágta. Az se tsallyou meg senkit, hogy az emberek is egymásnak megbotsátnak, mikor a’ vétkes megösmeri a’ hibáját, és botsánatot kér. Az emberek egy gyen lő sorsuak, a’ vétkesek, és a’ megbántottak; és emezek amazoktól más elégtételt se nem vehetnek, se nem kívánhatnak; azért kénytelenek rajta megnyugodni. "Végtire tsak a’ személyes bűnhedést botsáttyák meg, de a’ bűnnek tárgyas gonoszsága nem az ő önkénnyek, hanem a’ legszentebb Istennek törvényszéke alá van vetve, mellyel ők nem parantsolnak. Tehát ebben is fogyatkozott a’ természetes Religio, c) Hlyen religioi Ínség még az ollyan társaság vagy törvényszék, a’ rneliy egyátallyában az egész emberi nemzetnek a’ Religio dolgában tanítója kalauza legyen; fő tekintettel határozza meg a’ religioi igazságokat, er- költsi törvényeket, a' külső isteni tiszteletnek szertartásait úgy, hogy azokat kiki a’ tsalatkozásnak minden félelme nélkül mint Isten előtt értékeseket elfogadhassa; azon kívül még ollyan erköltsi példákat is állíttson elő, mellyek szerint magát kiki bátorságosan mivelhesse képezhesse (Organismus Ecclesiae), A’ Religio az emberi nemzetet közönségesen szint’ úgy, mint minden embert különösen érdeklő jó , és a’ religioi igazságokról nem ködömben a' legtudatlanabbaknak mint a’ legtudósabbak- nak meg kell győződve lenniek, mivel azok vezetik az embert az ő végtzéllyához, azokban keres kiki már e’ világon is vigasztalást. Már pedig a’ Religiónak több igazságai az Istennek ösmerete, az ő tökélletességei, az embernek iránta való viszonyai, és ezekből keletkező életregulák oily mélységes dolgok, hogy azoknak kivizsgálására, vagy azokról való meggyőződésre mély elmélkedés, hoszszú tanulás, meszszeterjedó tudomány, sok üdő, az indulatoktól fel nem háborított, sem az előítéletektől el nem foglaltt elme, és még ezeken kívül egy ritka ügyesség kívántatik, a’ mik kevés embertől telnek ki, minekutánna, az emberi nemzetnek minden hasonlítás nélkül nagyobb része arra van Ítélve , hogy ortzá- jának veréjtékével keresse a’ kenyerét; kénytelen azért a’ Religio dolgában magát tanítókra vezetőkre, vagy bizonyos religioi társaságra törvényszékre bízni, melly fő tekintettel határozza meg a' religioi igazságokat, az erköltsi törvényeket, a’ külső isteni tiszteletnek szertartásait úgy, hogy azokat kiki a’tsalatkozásnak föleim^
