Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
201 a’ külső tselekedeteknek és életnek alkalmaztatásában is áll. Tagadhatatlan, hogy a' Religio tulajdonképpen lélekben, azaz észben és akaratban van (Ján. IV, 24.) azért, mert annak talpszerei, az Istenről, az ő tökélle- tességeirül, ezekkel viszonyos kötelességekről való ös- meretek, megmeg ezekkel arányos indulatok, és gondolkodásmód merő belső dolgok, 's így a‘ Religio maga is az: mindazonáltal valamint a' ki szivében igazán örül, szeret, haragszik, ezen indulatokat sokszor akarattya ellen is az ábrázattyán, vagy valamelly tettében kimu- tattya; úgy a' kiben igazán van Religio, kell annak tse- lekedetekre is kifakadnia, és a’ Religiót egész életének módgyával kimutatnia rész szerint azért, mert a’ testes lélek között oily nagy a' közösülés, hogy tsak mind a' kettő Öszvesen teszi az embert, és az ember úgy szokott beszélni tselekedni, a"1 mint gondolkodik (Mát. XII, 34.) ; részszerint hogy testképpen is szint’ úgy az Istentől függünk, és ezerjókkal gazdagíttatunk, mint lélekképpen; részszerint hogy más világon is a’ lélekkel egygyütt a' test is elveszi az ő jó vagy rósz tetteinek bérét. Ha azért szükséges az embernek a’ Religio , a5 mint az előbbeni Tanításban meg van bizonyítva, nem tsak belső, hanem külső is szükséges lesz; külömben az ember sem a' belső religioi ösztönnek tökélletesen eleget nem tesz, sem az Isten tiszteletét, sem a1 végtzéllyát, sem a' polgári boldogságot meg nem eszközli legalább tsak úgy nem , a* mint annak rendgye szerint illene és kellene. Mondva volt 4-er hogy az útra módra nézve , mellyen kiki magának a’ religioi talpszereket megszerzi, természetes vagy kinyilatkoztatott; valamint végtire az is, hogy kivált fáz embernek végfzéllyára nézve elégséges és elégtelen. A’ Religiónak ezen nemeiről a’ dolognak fontos mivolta miatt többet , de éppen azért más értekezésben különösen kell szóllanunk; úgy is előbb \ méltó szivro vonni, hogy mit kell ezen kérdésekre felelni:
