Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
187 gernek, levegőnek, tsúszó , mászó, járó, repülő állatoknak, növevényeknek , ásványoknak, egy szóval mindennek. Több Tudósok szerint (Clirysipp ap. Cic. de- nat. Deor. c. 15. Flato ap. Tértül. Ápol. c. 24. Hesiod, ap. Euseb. Praepar. Evang. c. 15.) tsak a* Görög Nemzetek 30000 Istent hittek. A’ Romaiak pedig mintha kii- lömbség, fellyebb és alábbvalóság lehetne az Isteni tö- kélietességekben , nagyobb ’s kisebb renditekre osztottak. Bizonyíttyák ugyan a’ szent Atyák (Athenag. Legat. pro Christ, c. 6. sq. Justin. M. Exhort, ad gént. Mimit. Fel. in Octav. Clem. Alex. Prot. p. m. Lactant. Instit. div. L. 1. 3. 4. 5.), hogy több pogány Böltsek tsak egy istent sajdítotfak, de azon kívül hogy az ő véleménnye- ket más hibás fogásokkal meghomályosították, mit tehettek ők tsaknem az egész világ ellen , mellynek sok Ist en tetszett; embereket és állatokat (Hellenismus) ; napot, holdat, tsillagokat (Scythicismus); kő fa, értz bál- ványokat (Barbarismus) az istenségnek székére emelt, és imádott? Voltak ollyanok is, a’ kik nem tudván az Istennek megegygyeztetni, hogy sok rósz van e’ világon, két egymással ellenkező Istent, jót és roszat kigondolták; a'jótol származtattak minden jót, a’rosztol minden roszat, amazt tisztelték, hogy jókkal áldgya meg, emezt pedig, hogy a’ rosztol kéméllye meg őket. Kiváltképpen tetszett ez némelly napkeleti Bollselkedőknek, kiknek követői (Simon Magus , Menander, Saturninus, Basilides, Carpocrates, Cerdo, Marcion, Manes) mine- kutánna Keresztények lettek volna, sem akarták az előb- beni vélcménnyeket elhagyni. Midőn a' világot így lepte el a' bálványozás, meg- bötsülhetetlen ajándéka volt az Istennek, hogy Chaldaeá- nak Úr nevezetű földéről kihítta Ábrahámot Kanáan földére; különös Ígéretek után, mellyeket neki, a’fiának Izsáaknak , és onokájának Jákobnak tett, megszaporította a’maradékokat; ezeket tsudatévő kézzel kivezette Egyiptomból az ősi földre Kánáanba; úttyokban, kivált a’ Synai hegyénél különös törvénnyel, különös egyházi és polgári alkotmánnyal, utóbb is különös gondviseléssel, jótéteményekkel vagy Csapásokkal, egyhúzo- mos tsudákkal minden más nemzettől elkorlátolta tsak abból az egy fő ókból , hogy addig is az egy igaz Istennek tiszteleténél maradgyanak, mig annak üdéjében a' kinyilatkoztatásnak úttyán , új tökélletesebb, az embereknek ínségeihez jobban alkalmaztatott Religiót nem
