Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
wvr hirdetfet közöttük, Az ©latt pedig fő törvény, az egyházi és polgári alkotmánynak, az Isteniszolgalatnak, az áldozás1 helye’ egységének, melíy előbb a1 szent Sátor, azután a’Jerusaleini Templom volt, talpfala volt ez a* törvény: Én vagyok a? te Urad Istened, a’ ki téged kihoztalak Egyiptom főidéből a3 szolgálat házából ,* idegeik Istenid ne legyenek én előttem. Faragott képet ne tsi- nálly magadnak , se valami hasonlatosságot, rnelly oda fel az égben vagyon , és a3 melly a’ földön itt alatt, sem azokét, mellyek a3 vizekben vannak a3 föld alatt, íVö imádgyad azokat, se ne tisztellyed. En vagyok a3 te Urad Istened erős boszszúéilló , meglátogatván az atyák hamisságát a3 fiákban harmad, és negyed iziglen azokban , kik engem gyűlölnek, és irgalmasságot tselekedvén ezeriglen azokkal, kik engem szeretnek, és megtartyák a parancsolat imát (II Moy. XX, 2—6. Y Moy. VI, 4.). Moyses énekében is az Isten maga mondgya magáról: Lássatok, hogy egyedül vagyok, és nints én kívülem méis Isten: én ölök, és elevenítek, sebesét ek, és gyógyítok : és nints, a3 ki a3 kezemből kiszabadíthasson (V Moy, XXXII, 39, Tartsd öszve I Kir. II, 2. Isa. XXXVII, 16.). ‘ar’ toznak a' szent írásnak számtalan helyei, kivált a' Próféták könyvében , mellyeken az Isten a3 Zsidóknak szemére lobbantya, hogy valamint a’ buja aszszony elhagyván az igaz férjét, külömbféle fesüett életű férjfiakkal legtiszlátalanabban fertelmeskedik: úgy ők is elhagyván az igaz teremtő és gondviselő Istent, bálványokat imádnak, és a Pogányoknak fertelmességeire adgyak mago* kát (Ezek. XVI. XXII.’s a’t.). Jóllehet pedig hogy ahoz kötötte az Isten az ő népének sorsát, a* mint ezt a' talptörvényt megtartotta, vagy megszegte, nevezetesen minden jókkal tetézte, mikor az ő tiszteletében állhatatos Volt, ellenben külömbféle tsapásokkal ostorozta, mihelyest a’ szolgalattyátol bálványozásra hajlott: mindazonáltal még is számtalanszor hívfelen volt az Izsrael- IIépe; mig végtire a’ Babiloni fogság után annyira megváltozott, hogy gyötrelmekkel is alig lehetett, egyet kettőt megszédíteni. Hanem azzal nagyot vétettek a' Zsidók, hogy a' miket velek mint választott népével tett az Isten tsak azért, kogy az egy igaz Istennek tisztelete [i» közöttök fennmaradgyon, azokat úgy magyarázták, mint ha az Isten tsak a’ Zsidóknak nemzeti Istene, nem pedig az egész emberi nemzetnek köz atíya volt volna. 188 »
