Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

180

ben egy roppant palota, mellyben a tenger kinisen ki- vül, minden kigondolható alkalmatosság, Öszvéillés , és szép rend uralkodik, bátor ezer arany, ezüst, réz, vas, kő, fá, üveg mívest, más meg más mesterembert és napszámost fáraszt, és naponkint változást szenved, még is mivoltában tsak egy planum, vagy módrajz szerint épül, és fenntartaíik: így a’ Világnak roppant paíotaja, annak ezredektöl fogva tartó kintse, szépsége, rendgye sem állhat meg egyéb, hanem tsak egyetlen egy alkotó és gondviselő alatt; és ha egynél többet, tsak kettőt is, gondolunk, már nem tsak homályosabb és megoldhatat- lanabb lesz a* kérdés, hogy honnan van a’ világnak annyi viszontagságai és változásai között állandó szép rendgye? hanem a’ két Istener kívül ezerig meg ezerig szaporítanunk kell azokat, és utollyára olly butákat elfogadnunk , hogy lehetetlen lesz a’ józan észnek azokat balgatag költeménynek nem nézni.

2-or Az eddig mondottak szerint az Isten önmagától való véghetetlen tökélletességű valóság, nevezetesen mindentudó , véghetetlenül bolts, mindenható, vaJtozhatat- lan, véghetetlenül boldog, mindeneknek ura, melly tulajdonságokkal önmagától, az ő természetének szükséges voltához képest bir; tehát száz vagy ezer Isten sem tudhat, se nem tehet többet, se több jókkal nem bővelkedhet, sem helyesebb világot nem álkothat, sem azt jobban nem kormányozhattya, mint egyetlenegy; és ez sem magátol, sem mástol valami változást, a' boldoggá* gában felségében való tsonkulást nem szenvedhet, kii- iömben nem Isten; azért fölösleges, hijabanvaló, sőt valóságos ellenkezet, és észfonákság a' sok Isten, mikor egy is elegendő.

’S így akár as világnak, akár az Istennek mivoltát veszszük, nem lehet több Isten, mint egyetlen egy.

Jóllehet pedig hogy ezek a* tsupántsak észokok olly velősek, és győzők, hogy majd lehetetlen józan ész mellett kiilömben gondolkodni : még is tsudálatos az emberi vakság , hogy a’ déli v ilágnál sem lát, és lámpásra szorul. A’ mint a’ vízözön után megszaporodtak az emberek , uiegfelejtkeztek az egy igaz Istenről; minthogy pedig az emberi természetbe vésve van az isteni tiszteletnek ösztöne, kigondoltak magoknak isteneket, és mintha egy nem volna a’ világnak alkotására és gondviselésére elégséges, egész véghetetlenig megszaporítottak azokat. Tulajdon Istent adtak az égnek, földnek, pokolnak, ten-