Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

hasonlítás nélkül nagyobb, és megmérhetetlen nem volna.

Az Istennek ezen tulajdonságáról több helyeken jeles bizonyításokat olvasunk a’ szent írásban. Jeremiás Prófétának könyvében az Isten maga mondgya : Véled-é, hogy közelről vagyok én Isten; úgy mond az Un, és nem vagyok-é én Isten meszszéröl? Elrejtezhet* é a* férjfiú titkos helyeken, és én nem látom-é ötét ? úgy mond az Úr. Vallyon az eget és a’ földet nem töltöm-é he ? úgymond az Úr (Jer. XXIII, 23, 24.). Jób Pátriárkának vallása szerint magasabb ö az égnél, mélyebb a' pokolnál, hosz- szabb a mértéke a földnél, szélesebb a’ tengernél (Xf, 8. 9.). Baruk Próféta felkiált: f) Izsrael, rnelly nagy az Isten háza, és széles az örökségének helye; nagy, és nints vége, magas, és megmérhetetlen (III, 24, 25.) 1 Dávid király pedig így írja le az Istennek ezen tulajdonságát: Uram meg ös mertél engem; tudod, mikor le- ülök, és felkelek. Megértetted távol a’1 gondolattyaimat; kitanultad az ösvényemet és kötelemet (az életemnek mod- gyát és örökségemet). Minden irtaimat elévé megláttad. — íme tudtál mindeneket utolsó dolgokat és régieket; te formáltál engem, és rám tetted a kezedet. — Hová men- nyék a’ te lelked előtt, és hová fussak a' te színed előtt ? Ha felmenők az égbe, te ott vagy; ha alászállok a' pokolba , jelen vagy. Ha jó reggel felveszem a szárnyaimat , és a' tengernek végső határain lakom, oda is a' te kezed viszeu engem, és a te jobb kezed tart meg engem (Zsolt. CXXXVIÍI, 1—10.).

Mikor Jákob Esau báttya elöl Mesopotamiába ment, és kivált azért sullyósnak érezte az úttyát, hogy gondolta, hogy az Istennek segítségét tsak a’ születésének földén lelheti, mindgyárt az első éjtzakának álmában földtől égig érő lajtorját látott, mellyen az angyalok fel s alá járnak, az Isten pedig a’ végére támaszkodva bátorít ty a vala : En vagyok Abrahámnak a’ te atyádnak Ura Istene, és Izsáaknak Istene. A3 földet, mellyen alúszol, neked adom, és a’ te magodnak. Es a3 te magod ollyan lesz, mind a föld pora. Mikor Jákob álmából felébredt, öröm és félelem között felkiáltott : Bizony az Ur van e' helyen , és én nem tudtam. Melly rettenetes ez a' hely! nints üt egyéb, hanem az Isten háza, és az ég kapuja (I Moy. XXVIII, 12—17.). A mit eddig Jákob saját vaüasa szerint nem tudott, ezen jelenésből megértette, hogy tudniillik az Isten mindenütt jelen van, és ölet megsegíti.

175