Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
m belső részeiben, a’ pokolban (Anselm. L. de Incarn. c. 4.); semmi korlátok közé sem szói íttathatik; egyszóval megmérhetetlen. Melly iszszonyú nagy ezen gondviselő királynak országai Gondolatommal megjárom az egész teremtést. Millióm napokat és világtesteket hagyok magam után, és szint' annyit látok magam előtt. Ama' pillángos fel- hőtske, mellyel egy szörnyű meszszeségben bizonytalan es nem feszes tekintettel észre sem vehetek, számtalan világtesteknek gyűjteménnyé. Hozzá emelkedek, és inas külÖmbféJe nagyságú és fényességű testek ragyognak előttem. Isten tudgya, hogy hány hozzájuk hasonló vau még utánnok. Elvesz a' vég nélkül való térségen a' látásom, elnyeli gondolatijaimat a‘ megmérhetetlenség, és lemondok a* reménységről, hogy a’ világnak végét fel- talallyam. Yiszszahúzotn azért magamat a* teremtésnek azon részére, melly hozzam közelebb van, és látszattyat viseli, mintha a' vizsgalatomnak hatalmában jobban ai- lana. Fel nem találhatom a' teremtésnek végét, talán feltalálom az elejét. Yagyós szemmel nézem a' lábaimnál heverő port, mellynek könnyű részein játszik a' nap- sugar. Segítségül veszem a’ nagyító üveget, és almel- kodásonua egy állatot latok rajta, mellyhez képest a’ porszem egész világ; több száz hozzá hasonló ellakhat rajta, és mint mi e' földet világtestnek nézheti. így találok ott életre, és érzékenységre, a’ hol a’ valóságnak végét, és a’ semmiségnek kezdetét gyanítottam. És vai- lyon legkisebb állal ez a’teremtésben ? azzal végeződik az állatoknak országa? mitsoda erőokon fogva mondhatom ezt ? ki találta fel a’ teremtésnek legalsóbb garádi- tsát? Itt a’ pitzinben szint1 úgy eltéved, és elvész a’ gondolatom , mint amott a1 nagyban. Itt megakad minden nyomozás, és nem mondhatok egyebet, hanem hogy minden vizsgálatom és ösmeretem ki van merítve, és az emberi értelemnek végére értem. Azonban ha a' meg- mérhetetlenségben még oily keskeny határok közé van is szorítva az én szemem és vizsgaló eszem, még is tsa- latkozhatallanul bizonyos vagyok amaz igaz és szivemet elfogó igazságról, hogy a1 teremtésben semmi sínts, a* mit az Istennek mindenhatósága nem alkotott, a mindentudása nem ösmert, a' böltsessége kegyes tzéloknak megeszközlésére szükségesnek nem talált volna, a1 mire az ő gondviselésének kormánnyá nem terjedne , követ- kezendőképpen mindenütt jelen, mindeneknél minden
