Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

161

Tudva van előtte a' ti kevélységtek, mellynek ellentáll, az alázatosaknak adván a’ malasztyát; mellyet megaláz, felmagasztalván, a’ ki magát megalázza (I Pét. Y, 5. Mát. XXIII , 12. Péld. XV,.25. Isa. XIV, 12. Sirák X, 16—18.). Tudva ván a' fajtalanságtok, mellyröl szent Pál írja: Pa- ráznaság pedig, és minden tisztátal-anság — ne is neveztessen közietek, mint szentekhez illik, vagy rútság, vagy bolond beszédek — mert tudgyátok meg, hogy egy paráznának , vagy tisztátalannak sints öröksége Kristusnak és az Istennek országában (Ephes. V, 3—5. Jer. V, 7—9.

I Tess. IV, 3—7.). Tudva van az ő mcgvettetése; mert midőn megösmertétek volna az Istent, nem mint Istent nem ditsöitettétek, vagy hálákat adtatok neki, hanem elenyésztetek a gondoláity altokban, és meghomályosodott az esztelen szivetek (Rom. I, 21.). Tudva van a’ szeretet nélkül való, igazságtalan, és boszszúálló lelhetek, és ezer átok fekszik rajtatok (Jer. V, 20—29. Bolts. VI, 6—8. Ezek. XVIII, 10. Mik. II, 1—3. Mala. Ill, 5. Sirák XXVIII, 1. Mát. XVIII, 35.).

Ó Uram; ne menny Ítéletbe a' te szolgáiddal; mert egy élő sem igazul meg a? te színed előtt (Zsolt. CXLII, 2.)! Ámen.

23. Katekezis

Az Isten a bűnösök iránt irgalmas,

Az Istennek fizető igazságáról fordíttsuk elmélkedésünket a' kegyelmező irgalmasságára. Vajha Moysesnek leikével megtelve magasztalhatnám azt, és rebegő nyelvemen telj esednének a' szavai: Hallyátqk egek, a’ miket szállók; hallya a’ föld az én szám igéit, Sárndgyön mint az essö az én tudományom, follyon mint o' harmat az én szállásom, mint a’ zápor essö a’ fiivön, és mint d tsöppek a' pázsiton (V Moy. XXXII, 1, 12.)! Vajha Dávidnak égig emelkedő szives indulattyaival buzogna szivem, és vele egygyütt mondhatnám: Az Úrnak irgalmasságait örökké éneklem ; nemzetségről nemzetségre hirdetem igazságodat az én számmal (Zsolt. LXXXVI1I,

2.)! De ha nem érem is el a* ditséretadásban ezen nagy Férjfiakat: még is, a’ mint tudod , úgy ditsérd lelkem az Urat (Zsolt. CXLV, 2.)* Ti pedig Atyámfiái! értsetek meg, és a' megtérésre ébredgyetek.

11