Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

162

Az Istennek irgalmassága mintegy neme vagy része az ő jóságának, és kettős értelmű, a’ mint vagy a szűkölködőkön és nyomorultakon segít, vagya' bűnösöknek megbotsát. Első értelemben az irgalmasság egy a' jósággal; azért arról itt több szó nints. Második értelemben pedig, a1 mint itt veszszük, ollyan tökélletesség, mellyel ő az eszes valóknak vagy embereknek, mineku- tánna az erköltsi törvényeknek megszegésével magokat az akaratija ellen szegezték, a" kegyelméből kiestek, és a' végtzéllyoktol elütöttek volua, hanem a' tévelygéseket már megösmerik, megbánnyák, eihadgyák, és az erköltsi törvények iránt való engedelmességgel Ötét tisztelni, a’ kegyelmét megnyerni , és a' végízéllyokon igazan dolgozni kezűnek, megenged, őket kegyelmébe í'o- gadgya, és üdvözíteni akarja. A’ miben ő háromféleképpen viseli magát: 1-ör mikor a büntetéssel késedel- meskedik, kész az alatt megengedi; 2-or mikor a1 íVi- ébredőknek , és megtérőknek megbotsát; 3-or mikor a’ 1< Ikiösmeretet a' bűnnek igája alal megszabadíttya (Ber- nar. Serm. de miser. Chryso. Horn. in Fsai. I.).

Az Isten irgalmasságának tulajdona, hogy mindenekre terjedő és nem személy válogató (Zsolt. CXLIV. Sirák XVIII, 9—II.); hugj' megmérhetetlen és örökkévaló (Zsolt. CII.); hogy nem vaktában engedő, hanem a' höl- tsességétöl és igazságától kormányoztatok (Bom. II, 4. 5. II Pét. III, 9, 10).

Az Istennek ezen tökélletességét mindenkor igen érdeklőnek tartották, egyszer'smind óhajtották is az emberek; mert megösmerték, hogy sokszor és nagyot bot- lanak, a' miért az Isten igazsága előtt büntetésre méltók. Azért gondoltak ki külömbféíe szertartásokat, pótoló ajánlásokat (offertoria), engesztelő áldozalokat, mellyek- kel a’ bűnöket, és büntetésre méltó voltokat vallottak, és a’ büntető igazságot is engesztelték, az az megbocsátásra indítani igyekeztek. Azonban ha meglett-é ez , bizonyosan nem mondhatták ; mert ha az Istent veszszük, étet nem gondolhatni igazság nélkül, meily a' gonoszokat a' jókkal egygj iitt, a' bűnösöket az ártatlanokkal egygyütt egy karba nem teheti (I Moy. XVIII, 23 ); lei- nem magát a' boldogítás dolgában kinekkinek érdemeihez alkalmaztatnia, a’ jókat jobb, a' roszakat sanyarúbb sorsra juttatnia kell. Ha pedig a' vétkező vagy bűnös embert veszszük, ez sehn sem (Őrölheti el, se nem pó- lolhattya ki a' rósz tettét. Nem, ha megtér, és megjob"---------------------------------------------------------------------------------