Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
lagt kívánságokat, józanon, és igazán, és ajtatosan él- lyiink e1 világon, várván a’ boldog reménységet, a" nagy Isten és a’ mi üdvözítő Jesus Kristusunk ditsuségének eljövetelét (Ezek. XX, 11. Zsid, I, 1, 2. Tit. II, 12, 13*). Mutat is ez az emberi felekezet egy könyvet, melly tele van legtisztább, legszentebb, legtökélletesebb, valóságosan isteni életre vezető törvényekkel, jutalomigére tekkel, büntetésfenyegetésekkel azoknak számára, a* kik azon törvényeket követik , vagy megvetik. Olvassuk azon könyvben, hogy mitsoda tsudálatos rendeléseket tett az Isten Ádám, Noé, Ábrahám, Moyses, a* Próféták, és Kristus üdéjében, hogy az emberek erkoltsi jók legyenek; hogy több jámborokat már ezen a’ világon is megjutalmazott, a’ másikon pedig a’ ditsőségnek országába vitt; több gonoszokat már ezen a1 világon is megbüntetett, a’másikon pedig pokolba taszított. Mármost ha az Isten nem igaz, és, mivel ezen a' világon még tsak azt a’ kis gyönyörűséget sem tapasztallya mindenkor az erkoltsös, melly az erköltsböl származni szokott, sem azon gyötrelmet a’ gonosz , mellyet szülni szokott a' bűn, ha nints a’ más világon ollyan hely, mellyen a”1 jó érdeme szerint való jutalmát, a’ gonosz pedig arányos büntetését elveszi: akkor a’ szivünkbe vésett erkoltsi törvények, ösztönök, lelkiösmeret, és minden erkoltsi érzés megfejthetetlen mese vagy rejtett szó , sőt valóságos gyötrelem, melly magunknak megtagadására, rú gol- dozó indulatoknak megzabolázására, testi és világi gyönyörűségeknek , mellyek az erköltsnek úttyát elfogják, megvetésére, sok alkalmatlanságoknak, mellyek az erköltsnek gyakorlását sullyósá tetszik, meggyőzésére semmi haszon fejben izgat és ösztönöz; akkor az embereknek a' kinyilatkoztatásban való hite, annak minden pa- rantsolaltyaival Ígéreteivel fenyegetéseivel jutalmaival büntetéseivel tsuda intézeteivel cgygyütt nem egyéb, hanem merő agyszülemény; az Isten részéröl, ki azokat az embereknek szivére kötötte, tsalás, az emberekéről pedig, kik azokhoz magokat alkalmaztattyák, azokon ezen és a' más világi boldogságokat építik, tsalatkozás. Hlyen valamit pedig tsak istentagadó, vagy hagymázban szenvedő hihet el, az észen lévő pedig istenkáromlás nélkül nem is gondolhat. 3-or De tekintsünk ebbe a1 könyvbe, a1 szent írásba, mellynek isteni eredetéről mi Keresztények nem kételkedünk. Ebben azt mondgya bölts Salamon, hogy 150
