Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

kell neki az erköltsi törvényeket az embernek tudtára adni, és őtet azoknak megtartására képessé tenni. Ha mindentudó, kell neki minden tselekedetnek erköltsi mivoltát bötsét érdemét legjobban tudni. Ha mindenható, hatalmában kell állani minden embernek sorsát az ő erköltsi érdemeihez alkalmaztatni, őtet vagy megjutalmazni vagy megbüntetni. Azonban mind ezen isteni tokélletességek igazság nélkül bizonyos ellcnkezetet, vagy fogyatkozást foglalnak magokban. Mert minek kötelezi erköltsre az embert az Istennek szentsége; minek képesíti arra a’ böltsessége; minek tudgya az erköltsi érdemeit a’ mindentudása; minek alkalmaztathattya a3 szerint kinekkinek sorsát a’mindenhatósága, ha kinekki- nek nem fizet meg az igazsága? Semmi az Isten, semmi az erkölts, ha az Isten nem igaz.

2-or Az Istennek igazságára következtethetünk az emberi természetnek minéműségéböl, és a’ tapasztalásból is. Ha magunkat vizsgállyuk, érezzük, és mintegy a’ szivünknek könyvében olvassuk az erköltsi törvényeket, mellyeket sem fesletség, sem gonosz példa, sem kedvező vagy üldöző szerentse, sem világi hatalom, sem a' nemzeteknek egymástól külömböző szokásai, nyelvei, neveléseknek és életeknek módgyai, sem az egymástól távol lévő éghajlatok el nem törölhetnek, mellyeket tehát annak kellett vésni az emberi szívbe, a’ ki teremtett. Tapasztallyuk , hogy azoknak megtartására belsőképpen hathatósan ösztönöztetünk, és abból külömbféle üdeigvaló hasznok, a’ Jelkiösmeretnek ditsérő szava, saját érdemünknek érzése, méltóságunkon való tiszta öröm, önmagunkkal való megelégedés, az Istennek kcdvetöl- téröl való meggyőződés, nagyobb előmenetelnek kívánása, más embereknek kedvezése, és mindezekben való nemes gyönyörködés: azoknak megszegéséből pedig mind ellenkező dolgok, lelkiösmeretnek furdalása, magunk előtt való szégyen, méltatlanságunkon való háborodás, az Isten haragjától való félelem , másoknak megvetése, mind ezeken való gyötrelem következnek. Ha az emberi nemzetnek gyalulttabb és boldogabb részét veszsziik, ez azt hiszi, hogy az Isten világ kezdetétől fogva sokféle rendben, és sokképpen szollván az atyáknak a'Próféták által, az akarattyát és parantsolattyait kihirdette, mellyeket tselekedvén az ember él ; végezetre szóllott nekünk a’ Fia által, ki megjelent közöttünk oktatván minket, hogy megtagadván az isteijtelenséget és a* vi-