Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
112 Uradnak Istenednek nevét: mert nem tartya ártatlannak az Ur azt, a? ki az ó Urának Istenének nevét híjában veszi. Megemlékezzél, hogy ti Szombat napot megszen- tellyed. Hat nap rnunká Ikodgyál, és tselekedd meg minden dolgaidat, hetedik napon pedig fi te Uradnak Istenednek Szombattya vagyon: ne tégy azon semmi dolgot te, és d fiad , és a? leányod, a' szolgád, és a’ szolgálód, a’ barmod, és dl jövevény, ki a te kapudon belöl vagyon; mert hat nap alkotta az Ur az eget, és cd földet, és a’ tengert, és mind azokban valókat, és megnyugovék dl hetedik /tápon ; azokáért áldotta meg az Ur d Szombat napot, és megsze/itelte azt (II Moy. XX, 1 —11.). így sürgette ő azután is a’ munkálkodó erejére, vagy életére való emlékcztetéssel az ő szolgálattyát és a' parantsolat- tyainak megtartását. Sőt mikor az emberek előtt mintegy nyomadékot akart a’szavainak adni, az élete által esküdött; azért közönséges szójárás a' szent írásban: Elek én, úgymond az Ur. Moyses énekében az Isten maga így szóll: Lássátok, hogy én egyedül vagyok, és ttints én kívülem más Isten : én ölök, és elevenítek ; sebesttel:, és meggyógyítok; és nints , al ki kezemből kiszabadíthasson. Felemelem az égre al kezemet, és mondom: Elek én (V Moy. XXXII, 39, 40. IV Moy. XIV, 28. Jer. XXII, 24. Ezek. XVIII, 3.). A’ Zsidóknál is közönséges esküvés volt: El az Úr (Birák VIII, 19. Rúth III, 13. I Kir. XIV, 39, 45. ’s a’ t.) , mellyel az esküvő mintegy vallotta, bogy eszében forgattya az Istent, ki tudgya, ha igazat szóll-é, vagy nem , és az akarattyán áll őtet a’ hamisságért megbüntetni. Végtire élőnek (V Moy. V, 26. Mát. XVI, 16. Zsid. X, 31.), és eleve/iitőneh nevezték az Istent (I Kir. II, 6. Jób XXXIII, 4. Ján. V, 21. VI, 64. Rom. IV, 17. I Tim. VI, 13.), mint a’ ki életet, lehelletet, és mindent ád mindennek, mint a’kiben élünk, mozgunk, és vagyunk (Ap.,Tsel. XVII, 25, 28.). A1 szent írásnak mind ezen bizonyításaiból nem tsak az Istennek munkálkodó élete tetszik ki, hanem egyszer’s- ínind az is, hogy a1 Zsidók az Istennek életére mutató szójárásaikkal azt az ellenképet szüntelen emlékezetekben tartották, melly az igaz Isten, és a’ Pogányoknak bálván- nyai között vagyon; mert ezek mint az emberi kéznek tsinálmánnyai se nem élnek, se másnak életet nem adnak, se nem munkálkodnak, hanem tsak buta kő fa értz agyag darabok. A'mi Istenünk, úgymond szent Dávid, d mennyben mindeneket, ál miket akart 9 megtselekedett. A'
