Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

102

Úr, cs én kívülem nints üdvözítő — Én az Isten (Isa. XLIII. 10—12.). Ezért a’ Jehovah név mindenkor az Isten fő nevének, és aJ Zsidóktól olly szentnek tartatott, liogj akár mikor olvasták, vagy ha a’ köz beszédben az Istenről szóllottak, soha sem merték kimondani, egyéb talán ha a’ Papok a’ szenthelyen valakire jelesen áldást adtak (IV, Moy. VI. 23—27.), hanem a’ helyett Adonai névvel éltek, meily urat tesz, és soha sem tulajdoníttatik teremtett állatnak, hanem tsak az igaz Istennek.

Ezen a’ két névén kívül még El vagy többes számban Elvinni, és Schaddai névvel is nevezték az Istent a1 Zsidók. Az első szó kegyest kegyelmest, a’ második pedig hatalmast tesz. Hanem az El Elohim nevezet bébe hóba teremtménynek, úgymint angyalnak, királynak, bíróknak, hamis Isteneknek, sőt ördögnek is tulajdoníttaiik a' szent írásban (I. Moy. XXXII. 28. II. Moy. VII, 1. XX. I Kir. XXVIII. 13. Zsolt. LXXXI. 1. 6. II. Kor. IV. 4.) ; az angyalnak ugyan mint Isten képében szállónak vagy tseleke- dőnek ; a’ királynak, és bíróknak, mint Istentől vett hatalommal felruházottaknak; a’hamis Isteneknek, minta’ kik a’ Pogányoktol azoknak tartattak; az Ördögnek pedig, mint a’ ki a’ bűnnek országában legfellyebbvaló. A’ Görögök Theos Kyrios, Despotes szavakkal az Istennek fő uradalmát fejezték ki. így adtak az Istennek cgygyik vagy másik tulajdonsága után külömbféle nevet, hanem mindenkor a’ fő és leghelyesebb név Jehovah az az é ^ 11 fvS v? gképpen önmagától való volt,

Mive! tovább a* világnak rendes és mesterséges alkotása és gondviselése, valamint a’ törvényhozás és jutalmazás is az-Istenben észt, és szabad akaratot tesz fel, melly tehetségek tsak a’ léleknek tulajdonai, azért a józan gondolkodásnak úttyán önkényt találunk ollyan tulajdonságokat az Istenben, mellyekkel vagy tsupán tsak mint v alóság, vagy mint élő lélek, vagy mint mind a’ kettő bir. Mint valóságnak tulajdona, hogy önmagától való, minden mástól független, változhatatlan, merő lélek; mint élő léleknek tulajdona, hogy mindentudó, véghetetlenül bölts, szabad akaratú, mindenható, véghetetlenül jó, szent, igaz, irgalmas, hiv ; mint valóság és egyszersmind lélek megmérhetetlen, boldog, ditsőséges , felséges, a’ maga nemében egyetlen egy. Ezen tulajdonságoknak nyomozásában önkényt rátalál a’ gondolkodó ész , hogy azok az Istenben mint merő lélekben és egyszerű v alóságban sem egymástól, sem a természetétől mivnltiasan nem küíömböznck , ha-