Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében
A ZSOLOZSMA JELENTŐSÉGE AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN 65 A zsolozsmázás jogi kötelességének tudata, valamint a súlyos bűn terhe alatti kötelezés kérdése - a gyakorlatban - sok papot inkább leszoktat az imádkozásról úgy, hogy közben a jog előtt és a morális szempontjából feddhetetlen marad, pedig az emberi szellem számára „nincs méltóbb magatartás, mint az abszolút Értéket szemlélni, e szemléletből elragadtatásba esni s végül ennek az elragadtatásnak a dicsőítésében méltó hangot adni. Tehát a szellem legtökéletesebb aktusa mentes minden hasznosságtól és praktikumtól. (...) A szertartáskönyv teljesen az emberek felé fordul, a mennyei Jeruzsálemben már nincs rá szükség. A misekönyv: a szentmise kétarcú, Isten felé megadja a hálaadást és az engesztelési, az emberek felé pedig leesdekli a megváltás kegyelmeit. A mennyben megmarad a szentmise lényege: Krisztus áldozati szándéka, az emberek felé forduló arca fölöslegessé válik. Végül a zsolozsmáskönyv: Isten dicsőítése az egész örökkévalóságon át megmarad. Ezért a szent zsolozsma a szorosan vett örök liturgia. Teljesen Isten felé fordul, abszolút önzetlen ima, nem akar a lelkipásztorkodás eszköze lenni”.92 Mégsem meddő dolog, hiszen paradox módon a pásztort az imádságának ilyetén minősége teszi látóvá pásztori teendői vonatkozásában is. Azért is fontos továbbá az Isten méltó tisztelete, mert ha ez a tisztelet kihuny, úgy akkor „minden egyéb értékünk (személyiség, szabadság, emberi méltóság) a levegőben lóg. Nélküle csupán jól funkcionáló (?), sivár világ alakul ki körülöttünk (...). Csak a titokszerűt lehet hosszú távon elviselni; a titoktalan egyben örömtelen is. Titoktalan csupán dolog lehet, amit birtokolunk, de nem személy, akire föltekintünk. Ez a meggondolás Istenhez vezet. Nem lehetne az én Istenem, ha nem lenne a legnagyobb titkom (...). Egyedül Te vagy a Szent! Egyedül Reád lehet föltekinteni zavar nélkül. Egyedül Téged lehet tisztelni kiábrándulás nélkül. Te szent, Te egészen más, Te megfejthetetlen titok, Te foglalata minden értéknek. Egyedül Te vagy képes megőrizni szivünkben a tisztelet szellemét. Egyedül Te vagy az Úr! Úr, uraskodás nélkül, hatalom hatalmaskodás nélkül, erő erőszakoskodás nélkül, nagyság nagyzolás nélkül. Hatalmad lényegéből fakad, lényegeddel azonos: abszolút hűséges vagy önmagadhoz. Benned a fény nem ismer árnyékot, az igazság nem ismer kérlelhetetlenséget, a jóság érzelgősséget. Egyedül Te vagy a Legfölségesebb! Csúcs, ahová minden út vezet; boldogság, ahol minden vágy megpihen. Te vagy emberi egzisztenciánk beteljesülése; végső valóság, amelyen az egész létezés nyugszik”.93 Ezért fontos, hogy a püspök inkább erre a belső imára, mint a lélektelen zsolozsma végzésére buzdítsa a papjait, s ehhez biztosítsa számukra a létminimum mellett az ún. lelki életminimumot is,94 különben unalmas, élettelen szokássá, leküzdendő napi penzummá (onus diei), szinte büntetéssé válik az imádság, ahelyett, hogy igazi erőforrássá válna. Az a pap kapjon tehát dicséretet, aki - bár lelkesen apostolkodik - el tud merülni Isten titkaiba is, s aki főleg így: életvitelével, belső békéjének kisugárzásával tanít: láttat, emel, vigasztal, áld, békét szerez.95 92 Halász P., Krisztus él énbeimem, 138-139. 93 HALÁSZ P„ Krisztus él énbennem, 142-143. 94 HALÁSZ P., A pap természetfölötti élete, in Papi Lelkiség 10 (1943/44) 22. 95 HALÁSZ P„ Szent Bernât papi eszménye, in Papi Lelkiség 4 (1941/42) 26.
