Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében
58 KUMINETZ Géza dialógikus jellegű, tehát párbeszéd, (...) mely két irányban valósul meg (...). A felfelé irányuló mozzanat a mi szintünktől emelkedik Isten felé: általában ezt nevezzük istentiszteletnek, vagy imádásnak (...). Azt a folyamatot, amikor Isten a maga valóságában megszólítja az embert és együtt ünnepel vele, - mely a találkozás lefelé irányuló mozzanatának lényege -, megszentelődésnek nevezzük (...). Nemcsak opus hominis (emberi mü), hanem elsősorban Opus Dei (Isten müve). A misztérium abban áll, hogy ez a kettő, az isteni és az emberi tett egészen titokzatos módon egyesül (...). A liturgia érzékelhető jelek (szimbólumok) nyelvén fejti ki dialógikus jellegű tevékenységét (...). a Szent Valóság olyan érzékelhető jelek által nyilatkoztatja ki magát, amelyet mi emberek fel tudunk fogni”.55 Vagy „a liturgia Krisztus papi tevékenységének folytatása a titokzatos test, vagyis az Egyház szertartásai által az emberek megszentelésére és Isten dicsőségére”.56 Találóan foglalja össze Pákozdi István a Mediator Dei és a II. Vatikáni Zsinat tanítását:57 A liturgia „nyilvános istentisztelet, amelyet a mi Üdvözítőnk mint az egyház feje bemutat a mennyei Atyának, és amelyet hívek közössége bemutat Alapítójának és rajta keresztül az örök Atyának. A szent liturgia Jézus Krisztus egész titokzatos testének, a Fejnek és a tagoknak nyilvános istentisztelete (...). A liturgia az a csúcs, amelyre az egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad minden ereje (...) általa valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek megszentelése és Isten dicsőítése”.58 Ugyancsak kiváló Somogyi Antal meghatározása: „A liturgia ugyanis nem más, mint az egyház életének ünnepi megnyilatkozása, amelyen keresztül az egyházban élő Krisztus a liturgián résztvevő hívekkel megváltó müvének gyümölcseit közli. Az egyházi évben és a szent cselekményekben a hit titkait ünnepli az egyház és hódol a Magasságbelinek. A liturgia tehát az egyház mély hitének és erős imádságának megkapó kifejezése, s mint ilyen kimeríthetetlen forrása a prédikációnak. (...) A Szentmise a legmagasz- tosabb istentisztelet, amelyben az egyház Krisztuson keresztül Istennek hódol, és az a forrás, amelyből a kegyelem szünet nélkül árad az egyház küzdő és szenvedő tagjaira”.59 Amit tehát az Egyház a pásztorai által Isten igéjével hirdet, azt az áldozat és a szentségek, vagyis a liturgia által meg is valósítja.60 Vö. MARÓTI G., Liturgika, Győr 2004. 23-25. 56 Vö. DOLHAI L., A liturgia teológiája, Budapest 2002. 12. 57 A II. Vatikáni Zsinat liturgikus rendelkezésének, a Sacrosanctum Concilium-nak részletes kommentárját lásd: GORDON, 1., Constitutio de sacra liturgia et canones 1256-1257, in Periodica 54 (1965) 89-140; 352-405; 517-582. 8 Vö. PÁKOZDI I., A Bárány menyegzője. A római katolikus liturgia és a szimbólumok, Tihany 2010. 14-15. 59 SOMOGYI a., Praedica Verbum! A katolikus igehirdetés elmélete, Budapest 1937. 38-40. 60 GORDON, I., Constitutio de sacra liturgia et canones 1256-1267, in Periodica 54 (1965) 117.
