Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében
A ZSOLOZSMA JELENTŐSÉGE AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN 53 az áldozat föladata”.39 Ez a megváltás, eme érzületbe öltözés azonban csak úgy valósulhat meg az egyénekben, ha Krisztusba kapcsolódnak a mise, a szentségek, a zsolozsma révén az egyház fegyelmi rendje előírásainak megfelelően. c. Az imádás és az imádság szubjektív és spirituális feltételei Az imádság sem mechanizmus, hanem nagyon is tudatos, illetve önfeledt tevékenység ahhoz, hogy egyrészt valóban Isten imádásává, másrészt spirituális erőforrássá váljék. Joseph Ratzinger a keresztény élet, s közelebbről a papi élet végzetes hajótörését abban látja, hogy elmaradt a belső ima.40 Tehát nem az imádságaink jogilag vagy erkölcsileg megengedett és érvényes végzése adja a gyümölcsöző imádkozást, ám a maguk módján védeni igyekeznek az imádságot, s mindazt, amit az imádság révén elnyerhet az ember. Ezért is kell szót ejtenünk az imádság gyümölcsöző végzéséről, hiszen nélküle puszta megszokássá, kényszerű kötelességgé válik. Mindjárt megjegyezzük, hogy szokásunk szerint, vagyis rendszeresen kell imádkoznunk, minden megszokás nélkül. Énünk belső terme, a rejtek, ahol Atyánk lát és mi is látjuk Őt, ez az a hely, ahol kapcsolatba kerülünk személyes énközpontunkkal is.41 Olyan hely ez, ahova csak egyedül és személyesen léphetünk be. Mögötte már csak egy terme van lényünk mélyének, s ott egyedül Isten lakozik, helyesebben ott vagyok igazán tükre Istennek és hegedű megszentelő kezében. Vagyis „lényem maga örök tükrözés, állandó felelet Isten fenntartó szólítására. Megszakítás nélkül folyik ez a metafizikai párbeszéd. A kegyelmi indítások és rezonáló szívem között szintén folytonos a dialógus (...). Itt rejtőzik életem igazi értelme. Csak itt leszek azzá, amivé lennem kell. Itt találom meg valódi magamat, igazi arcomat. Amíg ide el nem jutottam, álarcot hordok és szerepeket játszom. Igen, kapuk vannak bennünk, belső kapuk, amelyek küszöbét csupán meghitt barátaink léphetik keresztül. Aztán van egy kapu: mindenki előtt zárva marad, egyedül mi léphetünk be rajta. Végül az utolsó kapu, mögötte van az Isten. Vár ránk”.42 39 Vö. HORVÁTH S., Krisztus királysága, Budapest 1927. 79. 40 Vö. RATZINGER, J./Benedek XVI., Örömötök szolgái. Elmélkedések a papi lelkiségről (Kis Út III), Budapest 2010. 70-71. 41 Az énünk valamiképp egész lényünket magába foglalja, mégis, sok benne az idegen test. Az ima épp az én egyre teljesebb integrálására, valódi egységére törekszik és próbálja megvalósítani. Érdemes az én-t itt röviden - Halász Piusz nyomán - analizálni, mivel az Én, mint a szubjektum személyes énközpontja sokféle énnel van kapcsolatban és függésben. így van 1. az Én-fölötti: ez lenne a freudi felettes én. 2. az Én-előtti: ez lenne az a társadalmi maszk, melynek révén mások előtt látszani akarunk (ma szerep-énnek is hívják). 3. az Én-mögötti: ez a múltunk, minden élményével, tapasztalatával, döntéseivel, mely mint valami árnyék kísér minket, beleszólva állásfoglalásainkba, jelenünkbe (végzet). 4. az Eszményi-én, mely az én önmegvalósításának feszítő ereje, melyet az örökölt adottságok és a választott életeszmény (causa exemplaris) mozgat. Az én ugyanis valakivé válni akar. 5. Az Automata-én: ez lenne a bennünk ható robotember, vagyis a szokásaink, a kialakított állásfoglalásaink (attitűdök), amelyeket mechanikusan ismétlünk, mintha reflexek volnának. Ez az énünk nem akar felelősen cselekedni, olykor pótcselekvést produkál, ami narkotikumként is funkcionál. A teljes énnek mindegyikkel ép kapcsolatba kell kerülnie, s nem szabad, hogy bármelyik én-dimenzió is abszolutisztikus egyeduralomra tegyen szert. Vö. HALÁSZ P., Krisztus él énbennem, Budapest 2010. 27-34. 42 Vö. HALÁSZ P., Maradjatok szeretetemben. Lelkigyakorlatos elmélkedések, Wien 1965. 7-8 (PPEK 566).
