Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A jogcselekmények végrehajtásához szükséges hozzájárulások fajtái és azok tematikus rendje
A JOGCSELEKMÉNYEK VÉGREHAJTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES HOZZÁJÁRULÁSOK... 27 A 2. és 3. esetben az elöljárónak4 5 össze kell hívnia a csoportot (166. kán.), akinek a beleegyezése vagy tanácsa szükséges (pl. tanácsosi testület, gazdasági bizottság, papi szenátus, szerzetesi elöljárói tanács, stb).3 Az összehivandóknak legalább a felének jelen kell lennie (c. 119) vagy pedig a részleges jog előírásait kell alkalmazni. A beleegyezéshez a jelenlevők abszolút többségének pozitív szavazata szükséges, azaz több, mint 50%-uknak támogatniuk kell az ügyet. Ha nincs ekkora szavazati arány, akkor az elöljáró nem intézkedhet érvényesen. Ilyen eset állhat fenn, ha 6 tagú tanácsból 3-3-as arányú eredmény születik. Az elöljáró nem intézkedhet, mert nincs meg a többségi támogatás, ő maga pedig nem szavazhat6, hiszen nem tagja a tanácsnak, a szavazategyenlőséget nem dönthet el. Ezt hivatalos törvénymagyarázat támasztja alá.7 Némely szerzetesrendben van ellentétes törvényrontójogszokás, amikor az elöljáró is szavazhat, ezeket kell kivételnek tekinteni. A másik oldalról nézve, legyen akár beleegyező, akár tanácsadó a szavazás, senki sem szavazhat a saját álláspontjára, mert azt természetesen támogatja, tehát a kollegialitás szellemével ellenkezne egy ilyen állásfoglalás. Önmagának nem adhat tanácsot, önmaga véleményébe nem egyezhet bele. Egy ilyen jogszokás nem tűnik ésszerű jogszokásnak, vagyis elméletileg nem is válhat törvényerejűvé.8 Ha csak tanácsadásról (vélemény kikéréséről) van szó, minden érintettnek (jelenlevőnek) lehetősége kell, hogy legyen, hogy elmondhassa a véleményét, még ha formális szavazás nincs is a végén, hacsak a jog meg nem követeli ténylegesen a szavazást. Célszerű komolyabb dolgokban titkosan szavazni, még ha az nincs is előírva, hogy az is el merje mondani a véleményét, aki nem mer nyilvánosan szembeszállni az elöljáróval vagy a közösséggel. Ez azonban csak kis csoport esetében tehető meg; egy papi szenátus már talán túl nagy közösségnek számít, de ezzel kapcsolatban létszámkorlátozás nincs. A titkos véleménynyilvánítás úgy is történhet, hogy az elöljárótól különböző ember hallgatja meg a véleményeket, és a beterjesztett eredményben nem jelzi, hogy melyik állásfoglalás kitől származik. Akárhogy is történik, az eredményről jegyzőkönyvet kell felvenni. A szavazás titkosságának az is megfelel, hogy a szavazás eredményét nem hozzák nyilvánosságra, hogy a tagok titkosan kinyilvánított véleménye valóban titokban maradjon. Hacsak külön törvény nem tiltja, bárki elmondhatja a saját álláspontját (szavazatát), de senki sincs kötelezve arra, hogy nyilvánosságra hozza, hogy mit szavazott, 4 A CCEO a 934. kánonban „hatóság” szót használja, ami következetesebb, mert az illetékes hatóság nem mindig elöljáró. 5 Ha testületi jogi személyről van szó, akkor a testület több, mint felének jelen kell lennie, hacsak a részleges jog másként nem rendelkezik. 6 A részleges jog előírásaiban vigyázni kell a megfogalmazással: nem célszerű „50%+l” szavazati többséget előírni, mert az szigorúbb követelmény, mint a „Több, mint 50%. Például egy 9 fős testületben az 50%+1 szavazat az alábbiakban jelenne meg: a 9 fő 50% = 4,5 fő, +1 = 5,5 fő, azaz 6 személy szavazata kell, mert az 5 még nem elégíti ki a törvényben leírtakat. Azonban ha csak a „több, mint 50%” van megkövetelve, akkor már 5 ember szavazata is elegendő. 7 Pontificia Commissio Codici Iuris Canonici Authentice Interpretando, Responsum (5 iul. 1985): AAS 77 (1985) 771. 8 HUELS, J. Juridic Acts, Ottawa 2006 (jegyzet).
