Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A jogcselekmények végrehajtásához szükséges hozzájárulások fajtái és azok tematikus rendje
28 Artner péter és akarata ellenére nem hozhatják azt nyilvánosságra, pl. személyekről szóló döntésekkel kapcsolatban (szerzetesi fogadalomból való kizárás, rendből való elbocsátás esetén) nem kell másnak tudnia, hogy kinek mi az illetőről a véleménye, különösen is, mert ez egy rendkívül érzékeny kérdés. Egy titkos szavazás eredményének kihirdetése az alábbi módon: „a csoport titkos szavazással egyöntetűen így vagy úgy döntött” a titkosság teljes megsemmisítését jelenti, hiszen nyilvánvalóvá válik, hogy kinek mi volt az álláspontja, azaz hogy mindenki az egyik oldalon állt. Ha csak tanácsadási*a van szükség a jogcselekményhez, és a részleges jog ezt megengedi, akkor a csoportot nem kell összehívni. Ilyenkor az egyes tagok véleményét kell kikérni, Írásban vagy szóban. Telefonon vagy máshogy. Telefonon lehet konferencia-beszélgetés, hogy mindenki halljon mindenkit, és esetleg más tanács alapján az ő véleménye is megváltozik. A tanácsadó szavazásnál az elöljáró nem köteles a tanácsot adók véleményét követni. Pl. a megyéspüspök be akar zárni egy plébániát, amihez köteles megkérdezni a papi szenátust (515. kán. 2. §). A szavazás eredménye: 20 főből 10 igen és 10 nem. A püspök szabadon dönt, mert csak tanácsadásra, mások meghallgatására volt szüksége. Nem kényszeríti őt a közösség állásfoglalása, de ha nem tanácskozott volna, érvénytelen lenne a jogcselekménye. A jogcselekmény a szabad cselekedetet követeli meg az érvényességhez. De ha a jogcselekményt a törvény követeli meg, akkor az elöljáró köteles a döntést végrehajtani (c. 1718). Ilyenkor az elöljáró mint a törvény végrehajtója cselekszik, és azt teszi, amit a törvény előír, pl. 57. kán. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy az ilyen szavazásokon van-e lehetőségük a tagoknak a tartózkodásra. A 127. kánon 3. §-a szerint elméletileg nem: „Mindazok, akiknek beleegyezése vagy véleménye szükséges, kötelesek nézetüket őszintén előadni”. Erre azért van szükség, mert a folyamatos tartózkodással ellehetetleníthető a szavazás, hiszen előfordulhat, hogy így soha sem lesz meg a megkívánt többség. Ezért írja elő a Codex, hogy akiktől beleegyezést vagy tanácsot kémek, kötelesek a nézetüket őszién előadni. Úgy kell szavazniuk, ahogy jónak látják, lelkiismeretük szerint, nem az elöljáró kedvének megfelelően. Viszont a szavazás érvényességének feltétele, hogy azt szabadon adják le: „A szavazat érvényességéhez szükséges, hogy: szabad legyen; tehát érvénytelen annak szavazata, akit súlyos megfélemlítéssel vagy megtévesztéssel vettek rá (...)”9 Itt azonban nem megfélemlítéssel, nem megtévesztéssel vették rá az illetőt a szavazásra, hanem maga a törvény írja azt elő a 127. kánon 3. §-ában. Ha a törvény beleegyezést (beleegyező szavazás) követel meg, és gyors cselekedetre van szükség, vagyis a csoportot már nem lehet összehívni, és ha a részleges jog vagy jogszokás megengedi, akkor a csoportot nem kell összehívni, de ilyenkor is meg kell hallgatni őket (telefonon vagy e-mail-ben stb.) hogy a véleményüket elmondhassák. Ha az elöljárónak a jogcselekményhez bizonyos személyek tanácsát kell kikérnie, akkor előbb meg kell hallgatni őket, addig nem cselekedhet érvényesen. Nem 172. kán. — 1. §. 1. sz.
