Kánonjog 19. (2017)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 125 ÁLVAREZ DE LAS ASTURIAS, N. (ed.), Re descubrir la familia. Diagnostico y propuestas, Ediciones Palabra, Madrid 2015, pp. 286 A család témakörének szentelt 2014. október 5 és 18 között ülésező III. Rendkívüli Püspöki Szinódus és a 2015. október 4 és 25 között megtartott XIV. Rendes Püspöki Szinódus fő témája, valamint a két szinódus egyes szakaszaiban megfogalmazott álláspontok a teológusok és kánonjogászok körében is a házasság és a család kérdéskörének megszokottnál erőteljesebb vizsgálatához vezettek. Számos vélemény és tanulmány látott napvilágot, széles spektrumban értelmezve a házasság és a család problémakörét a 21. században, különösen is reflektálva a kortárs társadalmi és szekuláris viszonyokra, valamint tendenciákra. Ez a folyamat rávilágított arra is, hogy - amint az korunkban más területeken is világosan megmutatkozik - az egyes stabil, letisztult dogmatikai, erkölcsteológiai és kánonjogi kategóriák kellően elmélyült ismerete, továbbá mindezeknek a kinyilatkoztatáson nyugvó alapja, nem elégségesen ismert, nemcsak a laikusok, hanem a felszentelt szolgálattevők körében sem. A világi társadalomban megmutatkozó, objektiven létező jelenségek, irányzatok és szekularizált, posztmodern korunkban megfogalmazódó új kezdeményezések megkívánják az Egyház tanításának és álláspontjának megfelelő - érthető - formában történő kifejtését, anélkül, hogy az Egyház Krisztustól kapott küldetése, azaz a lelkek üdvösségének az előmozditása, sérülne. A házasság és a család alapvető kérdése folyamatosan jelen volt az egyházi igehirdetésben. Krisztus önmaga adja meg a támpontokat az írások értelmezéséhez, és erre az alapra építenek az egyházatyák; de az így kikristályosodó tradíció kerül megfogalmazásra az egyes területi, ill. egyetemes zsinatokon is. Az Egyház a megtérő népek házasságról és családról alkotott különböző szokásai, hagyománya és felfogása ellenére is a kinyilatkoztatásban rögzített - isteni jogon nyugvó - tanítását hirdeti, amely aprólékos kifejtést nyer a skolasztika nagy klasszikusai által, előmozdítva ezzel mind a IV. Lateráni Zsinat (1215), jóval később pedig a Trienti Zsinat (1545-1563) egyértelmű megfogalmazásait és azok nyomán, a pasztorális gyakorlatban felmerülő új problémák megoldásának alapelveit. Ezeket jól látjuk az egyes pápák, és különösen a Sacra Congregatio de Propaganda Fide korábbi rendelkezéseiben, melyeknek az eredményei bekerültek a XV. Benedek pápa által kihirdetett első Codex iuris canonici-be (1917). Mind a II. Vatikáni Zsinat ( 1962-1965), mind Boldog VI. Pál ( 1963-1978) és Szent II. János Pál ( 1978-2005) pápák jelentős állásfoglalásokat adtak ki (melyek közül kiemelkedik a Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítás [1981. november 22.]), folyamatosan szem előtt tartva az egyedüli vonatkoztatási pontot: Krisztust. Éppen ezért, nem véletlen, hogy a teológiai és kánonjogi kategóriákban biztosan mozgó, a forrásokat és az Egyház intézményes gyakorlatát, de egyúttal a kortárs pasztorális problémákat kellőképpen ismerő szakértők tollából több, kiegyensúlyozott és mértékadó elemzés született a két szinódus témájához kapcsolódóan. Ezek között is meghatározó helyet tölt be a Nicolás Álvarez de las Asrurias, madridi professzor (Universidad San Dámaso) által szerkesztett kötet, amely az „Család újrafelfedezése” címet viseli, kifejtve az Egyház családról vallott álláspontjának lényegét, egyúttal pedig javaslatokat megfogalmazva a kortárs társadalmon belül felmerülő új kérdésekre.
