Kánonjog 19. (2017)

KÖNYVSZEMLE

126 KÖNYVSZEMLE A gyűjteményes mű a spanyol nyelvterület téma szerint kiemelkedő szakértői­nek írásait gyűjti össze. Az előszóban - amely Carlos Osoro Sierra, madridi érsek tollából származik - határozott utalást olvashatunk arra az egyedi pasztorális fel­adatra, amely a család krisztusi ideájának a jelenlegi felzaklatott társadalmi körül­mények közötti újra történő megerősítésére vonatkozik (7-9). A kötet bevezetőjé­ben Nicolás Alvarez de las Asturias Ferenc pápa 2013. november 24-én kiadott Evangelium Gaudium kezdetű apostoli buzdításának 66. pontjából indul ki, a csa­lád kulturális krízisének és törékenységének tartalmát összegezve ( 17). A madridi professzor ezen a helyen különösen is kihangsúlyozza a katekézis és a személyes példa fontosságát, amely a plébániai közösségekben a fiatalokkal való hiteles fog­lalkozás, azaz speciális - az Egyházban való mindennapos élet természetességét kialakító - lelkipásztori munka eredményeként képes mélyen gyökerező - az Isten szavára és az Egyház tanítására a mindennapokban reflektáló - hívő identitástudat kialakítására (17-25). A kötet öt fejezetre oszlik, amelyek tartalma a spanyol szakértők közös munká­jának az eredménye. Az első fejezet a család és az Egyház működésének szoros belső kötelékét vizsgálja, kitérve a házasságon belüli igazságosságra és a szeretet- kapcsolat alapelemeire; valamint az egyetemi képzés sajátos felelősségére a há­zasság tartalmának, céljának, és a családon belül megjelenő értékeinek védelmé­ben, vizsgálatában, bemutatásban és intézményes szintű oktatásában (27-86; szer­zők: Juan de Diós Larrú, Nicolás Álvarez de las Asturias, Javier Escrivá Ivars). A második fejezet általánosságban vizsgálja az iskolai oktatás és a család kapcsola­tát, amely oktatási rendszert éppen a kortárs problémák szem előtt tartása alapján, családközpontú nevelésre építő, és azzal szorosan együttműködő - nem pedig azt romboló - rendszerré szükséges átalakítani. Ebben szintén hangsúlyos helyet kap a személyes életpélda és tanúságtétel, valamint a hit gyakorlásának és az evangelizációnak a mindennapos életbe történő integráns beillesztése. Mindehhez kötődik az érzelmi és a szexuális nevelésnek az Egyház tanításával összhangban megvalósuló, az egyes korosztályok érettségét és körülményeit folyamatosan figye­lő, tudatos megszervezése (87-146; szerzők: Alfonso Aguiló, Nieves González Rico, Dániel Granada). A harmadik fejezet leginkább a Spanyol Püspöki Konfe­rencia által 2003-ban kiadott családpasztorációs direktóriumban felsorolt problé­mák megoldására reflektál (Directorio de la pastoral familiar de la Iglesia en Espana). Ez megmutatkozik a már létező családokon belül felmerülő konfliktusok feloldására irányuló pasztorális tevékenység részletes leírásában; a katolikus csa­ládok egymásnak nyújtott segítségében, amelynek egyedi - de nem egyedüli - he­lye lehet maga a plébániai közösség, a család-katekézis. Azonban maguknak az egyházi biróságoknak is nyilvánvalóan fontos szerepük van a házasság krízishely­zetének elemzésében, okainak feltárásában, és az eredeti érvénytelenségi kerese­teknek a konkrét személyek életének tekintetében történő alapos megvizsgálásá­ban, a házassági eljárások folyamán. Ebben a fejezetben is aláhúzásra kerül a csa­ládnak - akár szélsőséges konfliktusok közepette is - a személyes életpélda útján történő megszentelése, az egymásnak okozott sebek begyógyítása által. Ehhez azonban elengedhetetlen nemcsak a házasság kellően alapos előkészítése, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents