Kánonjog 19. (2017)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának perdöntő ítélete a házasság lényegi terheinek a vállalására való képtelenség miatt indított semmisségi perben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)
106 Joggyakorlat zonyíték nincs a pszichés természetű okra vonatkozóan. Maga a Felperes is elismerte, hogy az Alperes „dolgozik, és tiszta és szemlátomást biztonságos környezetet tart fenn a legkisebb gyermekünknek. Most stabilnak tűnik.” Nem tartható fenn, hogy a asszony súlyos, pszichés természetű okból kifolyólag alkalmatlan lett volna a házassággal járó kötelezettségek vállalására; az ügy iratai ugyanis ezt a dolgot a legkevésbé sem támasztják alá. 13. A tanúk vallomásából semmit nem lehet felmutatni ami bizonyítaná az asszony részéről a házasság lényegi terheinek a vállalására való képtelenséget. A tanúk közül egyesek tulajdonítanak néhány személyiségjegyet az Alperesnek, amit a kövekező szavakkal írnak le: éretlenség, az asszony könnyelműsége. A tanúk közül azonban egy sem ismerte jól az Alperest a házasságkötés előtt. Továbbá, amit ezek a tanúk az Alperes házasságkötést követő életmódjáról elmondanak, a legkevésbé sem bizonyított, hogy a házasságkötés előtt is jelen volt az Alperesben, vagy hogy pszichés természetű okból továbbra is fennállt volna. Mások is beszélnek éretlenségről, például a Felperes anyja: „nagyon éretlen volt és inkább volt szüksége apára, mint férjre”; de ez az éretlenség nincs elegendően meghatározva, és nem kapcsolódik pszichés okhoz. Ugyanez a tanú megjegyzi, hogy a házasság megkötése melletti döntés meghozatala az Alperes részéről nem volt teljesen megfontolt: „Nem hiszem, hogy [Elvirának]-nak bármilyen fogalma lett volna arról, hogy miről szól a házasság (...) A fejlődésre vagy a tanulni akarásra való hajlandóság legcsekélyebbjeiét sem mutatta (...) Miközben velünk volt, úgy tűnt, mint aki nincs jelen.” Az első tanú, a Felperes barátja a jegyesség idejére vonatkozóan semmit nem mond, és a házasságkötés körülményeivel és az Alperesnek a házassági együttélést érintő problémáival kapcsolatos kérdésre azt a választ adta: „Egyről sem tudok.” [A.], a Felperes testvére, az Alperes pszichés állapotáról a következőt állítja: „Azt gondolom, súlyos depresszióval diagnosztizálták az eset után, amikor fegyvert rántott Timre, Josie-ra és Nickre. [Elvira] képtelen volt arra, hogy megadja azt a melegséget, szeretetet és gondoskodást, amire a házasságban és a családban szükség van”. Azonban a fent említett szavakat kétség kívül nem orvosi értelemben kell venni, hanem köznyelvi és mindennapi jelentésében kell érteni. Egyébként ugyanaz a tanú, ugyanazon meghallgatáson nyíltan elmondta azt is, hogy (a Felperes) „más lányokkal is randevúzott, de azt gondolta [Elvira] érettnek és hűségesnek tűnik, és úgy tűnt, bizott abban, hogy támogató feleség és anya válik belőle”. A Felperes barátja ezt mondta: „Abban az időben, amikor a pár összeházasodott, nem volt tudomásom olyan körülményekről, amik alapján azt gondoltam volna, hogy az Alperes nem képes teljesíteni a házassággal járó kötelezettségeit”, de semmi újat nem tesz hozzá, csak véleményeket; ez a tanú a házasság első éveiben ráadásul másutt élt. Az Alperes lánytestvére tagadja, hogy különösebb nehézségek lettek volna a jegyesek között a házasságkötés előtt és elmondja, hogy az Alperes sosem mutatta pszichés zavarjeleit: „A Felperes kérésére az Alperest kiértékelte egy pszichiáter
