Kánonjog 18. (2016)

JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának határozata illetékességi és perképességet érintő ügyben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)

Joggyakorlat

109

gyéspüspök felügyelete alatt, plébánosra bízzák, aki annak saját pásztora”; különösen pedig a 3. § szerint a törvényesen alapított plébánia magánál a jognál fogva jogi személyiséggel rendelkezik.

Meg kell jegyezni, hogy az egyetemes jog alapján „A plébános minden jogügyletben képviseli a plébániát, a jog előírása szerint; legyen gondja arra, hogy a plébánia javait az 1281-1288. kk. szerint kezeljék” (535. kán.). Ezért a jogi személyek a perben törvényes képviselőjük útján vesznek részt (1480. kán.).

Emellett hozzá kell tenni, ahhoz, hogy bárki törvényesen kérhesse a bíró hivatalos közreműködését, a perképesség mellett szükséges, hogy rendelkezzék az úgynevezett ügylegitimációval (legitimatio ad causam, vagy legimitatio activa).

Az 1476. kánonnak megfelelően „felperes lehet mindenki, akár meg van keresztelve, akár nincs”. Itt a perképesség kerül említésre, amivel az új Kódexben a természetes személyek széles körűen rendelkeznek, olyannyira, hogy ahhoz, hogy valaki a perben cselekményeket végezzen többé nem szükséges, hogy meg legyen keresztelve, azaz hogy személy legyen, vagyis jogok és kötelességek alanya legyen a kánoni jogrendben.

Az ügylegitimáció alatt azt a konkrét képességet kell érteni, hogy valaki a meghatározott vita eldöntése érdekében a bírósághoz fordulhasson. Amely ügylegitimáció nem más, mint sajátos és a jog által biztosított kapcsolat a vita tárgyát képező dologgal. Más szavakkal, ahhoz hogy valaki a konkrét esetben eljárhasson, nem elegendő az általános cselekvési képesség (capacitas agendi), hanem ezen kívül szükséges, hogy címzettje legyen bizonyos alanyi jogoknak és törvény által biztosított előnyöknek, amelyekről azt állítja, hogy sérelmet szenvedtek.

5. Közismert a CIC 1419. kán. 2. §-ában található elv, amely szerint ha a püspök által képviselt jogi személy jogairól vagy anyagi javairól van szó, első fokon a fel- lebbviteli bíróság ítélkezik. Másrészről a mi apostoli bíróságunk illetékességét egészen bizonyosan az 1405. kán. határozza meg, ami szerint egyebek mellett: „A Rota Romanának van fenntartva az ítélkezés (...) az egyházmegyék és mindazon egyházi akár természetes, akár jogi személyek ügyeiben, akiknek a római pápán kívül nincs más elöljárójuk.” (1405. kán. 3. § 3.)

6. A mi esetünkben a vita valójában nem [J.B.] Tisztelendő úr és a Honolului Egyházmegye között áll fenn, hanem a Miasszonyunk, a béke királynője székesegyház és a Honolului Egyházmegye között, amelyek mindenképpen a saját képviselőik, tudniillik [J.B.] Tisztelendő úr és a honolului püspök úr ő excellenciája útján járnak el.

Az előzetes kérdések megválaszolásához, amint az nyilvánvaló, legelőször is meg kell határozni a felperes fél kánoni helyzetét; tudniillik: vajon valóban plébániai templomról van-e szó (amely ezért plébános vezetése alatt áll), vagy csak egy olyan templomról, amely templomigazgató vezetése alatt áll, aki abban a szolgálatokat elvégzi.

A mi esetünkben nem állnak rendelkezésre dokumentumok, amelyekből nyilvánvaló lenne, hogy a szóban forgó templomot plébániai templomként alapították