Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságok
A SZENT REND FELVÉTELÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYTALANSÁGOK 29 kedetet végre nem hajtottnak kell tekinteni (non consummatum censendum est) a leírt esetben, azaz a bűncselekmény megtörtént, csak nem létezőnek kell tekinteni. Ezzel párhuzamosan az 1321-es kánon 1. §-a szerint büntethetőségről csak akkor beszélhetünk, ha egy törvény vagy parancs külső megsértése történt meg.19 Ez a külsőség adja meg az egyik alapvető különbséget a bűn és a bevégzett bűncselekmény között.20 Itt a külső megsértés, mintegy második értelemben is21, abban áll, hogy ezt a megnyilvánulást valaki érzékeli. Az érzékeléshez az kell, hogy maga a cselekedet (a kinyilvánítás) eljusson a másik személy tudatáig. Ha nem érti, vagy nem fogja fel a dolgot, akkor nem beszélhetünk büntetendő cselekedetről. Nem szükséges, hogy a hallgató személy a cselekedetet, mint büntetendő cselekményt érzékelje.22 Addig kell a cselekedetet végre nem hajtottnak tekinteni, amíg ez a külső érzékelés meg nem történik. Ha a külső érzékelés megtörtént, akkor létrejött a büntetendő cselekedet és ezzel együtt a szabálytalanság is. A büntetendő cselekmény és ezzel együtt a szabálytalanság létrejöttéhez nem szükséges, hogy az illető nem-katolikus szektához, nem-keresztény valláshoz vagy közösséghez, vagy ateista társasághoz csatlakozzon. Szükséges azonban, hogy a makacsság megvalósuljon és a cselekedet beszámítható legyen. Ez utóbbit az 1321. kánon 3. §-a alapján vélelmezzük. Kisebb tanbeli elhajlások, amíg nem merítik ki a hitehagyás, az eretnekség vagy a szakadárság kategóriáját, nem tartoznak ide. Szintén nem sorolhatók ide az olyan kérdések, amikor az illető bizonyos pl. teológiai vagy társadalmi kérdésekben a szorosan vett tanítóhivatal területéhez nem tartozó tanításban eltérő véleményt képvisel. Előfordulhat, hogy az illető nem a fent nevezett három büntetendő cselekmény egyikét követte el, de életmódja alapján elmondható róla, hogy a „katolikus hitet” vagy az „egyház közösségét” elhagyta. Ezek pontos terjedelme nem mindig egyértelmű, és önmagukban nem is minősülnek szentelési szabálytalanságoknak. A különféle nem-katolikus imádságokon való egyszerű részvétel a katolikus egyház elhagyásának szándéka, a pápának való alárendeltség, vagy az egyházi közösség megtagadása nélkül az egyéni jámborság egy fajtájának tekinthető.23 Mindenképpen büntetendő cselekménynek minősül azonban, ha valaki nyilvános hitvallást tesz egy másik egyházban vagy egyházi jellegű közösségben (ahhoz csatlakozik), vagy ott pappá szentelik vagy lelkésszé avatják, vagy azokkal egyenértékű szolgálatot vállal.24 19 BEAL, J. P - CORIDEN, J. A - GREEN, T. J. (ed.), New Commentary on the Code of Canon Law, 1548. 20 WOESTMAN, W. H., Ecclesiastical Sanctions and the Penal Process, Ottawa 2000. 40. 21 De PAOLIS, V., De Sanctionibus in Ecclesia. Adnotationes in Codicem: Liber VI, Roma 1986. 66. 22 ERDŐ P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2014.5 618. 23 PROVOST, J. H., Dispensation from the Irregularities of Schism and Attempted Marriage, in COGAN, P. J. (ed.), CLSA Advisory Opinipos 1984-1993, Washington DC 1995. 312. 24 MARZOA, Á. - MIRAS, j. - RODrIgUEZ-OCANA, R. (ed.), Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, II/2. 1861 (MORRISEY, G. F.).
