Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságok
30 Artner Péter XVI. Benedek pápa Omnium in mentem kezdetű motu proprója (2009. X. 26: AAS 102, 2010, 8-10, art. 3) módosította az Egyházi Törvénykönyv 1086. kán. 1. §-át, megszüntetve az egyházból formális aktussal történő távozás lehetőségét. Ennek alapján a korábban ezen oknál fogva létrejövő szentelési akadály elbírálását az 1364. kán. 1. §-a alapján szükséges megtenni. Nem vonatkozik a szabálytalanság azokra, akik korábban nem-katolikusok voltak25, de a katolikus egyház teljes közösségébe később felvételt nyertek. Ha valaki önhibájából lett más keresztény felekezet tajga, pl. kiskorában katolikusnak keresztelték, de szülei által más vallásban lett felnevelve, akkor ez a szabálytalanság nem vonatkozik rá, hiszen nem követett el büntetendő cselekményt. Ha azonban 7 éves kora fölött önként tért át más felekezetbe, akkor már elkövette a büntetendő cselekményt, még akkor is, ha az 1323. kánon 1. pontja értelmében büntetést nem is lehet rá kiszabni.26 Amennyiben a hitehagyás, eretnekség vagy szakadárság megvalósulásával kapcsolatban kétség merül fel, akkor az általános jogelv alapján27 a gyanúsított ártatlansága mellett kell állást foglalni. Az igazhitűség megítélésével kapcsolatban nem szabad legalizmusba esni.28 Az 1029. kánon szerint: „A rendeket csak azoknak adják fel, akiknek saját püspökük vagy az illetékes nagyobb elöljáró józan megítélése szerint mindent figyelembe véve, ép a hitük, helyes szándék indítja őket, kellő tudásuk, jó hírük van, jó er- kölcsűek, kipróbált erényekkel és más, a felveendő rendnek megfelelő fizikai és pszichikai tulajdonságokkal rendelkeznek.” Ennek értelmében, ha a döntést meghozó megyéspüspöknek kétsége merül fel a szentelendő igazhitüségével kapcsolatban nem szabad az illetőt a rend felvételére engedni; nem azért mert szabálytalanság alatt lenne, hanem azért, mert a krisztushívőknek joguk van ahhoz, hogy „tiszta forrásból” kapják a hit tanítását. 25 Unitatis Redintegratio 3. Akik (...) ilyen közösségekben születnek és részesülnek Krisztus hitében, nem vádolhatok az elkülönülés bűnével, s a katolikus Egyház testvéri tisztelettel és szeretettel öleli át őket. Azok ugyanis, akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a ke- resztség szentségében, már bizonyos - jóllehet nem tökéletes - közösségbe kerültek a katolikus Egyházzal. Azonban köztük és a katolikus Egyház között mind a tanítás és a fegyelem dolgában, mind az Egyház szervezetét illetően több eltérés van, ami nem kevés, s olykor súlyos akadályt jelent a teljes egyházi közösség útjában; az ökumenikus mozgalom ezeket az akadályokat akaija leküzdeni. Mindazonáltal akik a keresztségben megigazultak a hitből, Krisztus testének lettek tagjai jogosan ékesíti tehát őket a keresztény név, s a katolikus Egyház gyermekei méltán ismerik el őket testvéreiknek az Úrban. 26 MARZOA, Á. — MIRAS, J. — RODRÍGUEZ-OCAlJA, R. (ed.), Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, III/l. 988 (GONZALEZ De VALLE, J. M.). 27 „In dubio pro reo”. 28 MarzOA, Á. — MIRAS, j. — RODRÍGUEZ-OCANA, R. (ed.), Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, III/l. 988 (GONZALEZ DE VALLE, J. M.).
