Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságok
28 Artner Péter hogy az illető képtelennek tekinthető a rendek felvételére, akkor ott az 1708-1712. kánonok alapján a felszentelés érvénytelenségét kell vizsgálni. Fizikai betegségek (pl. vakság, kar vagy szem hiánya, eltorzult test stb.) a mai jogban már nem számítanak szentelési szabálytalanságnak.14 IV. AZ IGAZHITŰSÉG VÉDELME Nem veheti fel a rendeket szabálytalanság miatt az, aki a hitehagyás, az eretnekség vagy a szakadárság15 büntetendő cselekményét követte el (1041. kán. 1. sz.). Ezeknek a büntetendő cselekményeknek a büntetése önmagától beálló kiközösítés, megfosztás, eltiltás vagy akár klerikusi állapotból való elbocsátás16 is lehet (1364. kán.), továbbá a büntetendő cselekedet a szerzetesek (és az apostoli élet társaságának tagjai valamint világi élet társaságának tagjai) esetén magával hozza az intézményből való automatikus elbocsátást17 is. Ha a hit elhagyása nem biztos, az automatikus elbocsátást nem lehet kinyilvánítani, hanem meg kell indítani az elbocsátási eljárást, a 696. kánon 1. §-ának megfelelően. Bár a mai Codex már nem tesz különbséget az ex delicto és ex defectu, vagyis a büntetendő cselekményekből vagy hiányosságokból fakadó szabálytalanságok között, az 1041. kánon 2. pontj a - egyetlenként -, a szent rend felvételére18 vonatkozó szabálytalanságok között egyértelműen megemlíti a „büntetendő cselekmény” kifejezést. A szabálytalanságoknál, még ha azok büntetendő cselekményekből fakadnak is, nem a büntetendő cselekményért járó büntetésen van a hangsúly, hanem magának a cselekedetnek az elkövetésén. Mivel a rend felvételét tiltó szabálytalanságok között csak itt találkozunk a büntetendő cselekmény kifejezéssel, ezért ennek különös jelentőséget kell tulajdonítani: csak akkor jön létre a szabálytalanság, ha megvalósul a büntetendő cselekmény. Az 1330. kánon szerint: „Azt a büntetendő cselekményt, amely nyilatkozatban vagy az akarat, a tan vagy a tudás más kinyilatkoztatásában áll, végre nem hajtottnak kell tekinteni, ha ezt a nyilatkozatot vagy kinyilvánítást senki nem észleli.” Mivel a hitehagyás, az eretnekség és a szakadárság büntetendő cselekménye a tudás kinyilvánításában áll, ha ezt a kinyilvánítást nem érzékeli senki, akkor nem beszélhetünk kánonjogi értelemben büntetendő cselekedetről. Az 1330. kánon egy fictio iuris, vagyis a csele14 Egy különleges kérdéssel, a néma emberek felszentelésének lehetőségével kapcsolatban, lásd: PETERS, E. N., The Ordination of Men Berefth od Speech and the Celebration of Sacraments in Sing Language, in Studia Canonica 42 (2008) 331-345. 15 751. kán. - Az eretnekség valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak a ke- resztség felvétele után való makacsa tagadása vagy a róla való makacs kételkedés; a hitehagyás a keresztény hit teljes elutasítása; a szakadás a pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal való közösség megtagadása. 16 CIC 1364. kán. 17 CIC 694, 729, 746. kánonok. 18 A szent rend gyakorlását tiltó szabálytalanságok között a büntetendő cselekmények említése általánosabb, a CIC 1044. kánon 1. §-a az 1041. kánon 2-6. pontjainak vonatkozásában mindenütt büntetendő cselekményekről beszél.
