Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Egészségügyi témák a középkori egyházjogban
Egészségügyi témák a középkori egyházjogban 19 tézményeket, melyeket xenodochiumnak is neveztek. Nagy hatással volt fejlődésükre a Jámbor Lajos által 816-ban kiadott aacheni rendelkezés, amely a szerzetesközösségek életét szabályozta, különös tekintettel a nem monasztikus jellegű közösségekre90. Nyugaton a kórházaknak egyre inkább önálló vagyona is lehetett. Vezetőjük a püspöki székvárosban gyakran egy kanonok volt. A 13. századtól vagy kolostori fenntartású kórház irányába fejlődtek, vagy polgári kórházalapítványok jöttek létre, amelyeket a városi tanács kezelt91. Az 1311-es Vienne-i Zsinat92 újraszervezte a kórházak igazgatását, lehetővé tette, hogy az egyházi jellegű intézményekben is bekerüljön egy városi gondnok a vezetésbe. A 13. századtól a kórházak kezdenek saját szabályzatot is alkotni maguknak. Barcelonában 1401-től a kórháznak saját jegyzője is van. A 15. század elejétől az Ibériai félszigeten, ahol európai viszonylatban a legnagyobb volt az orvosok száma a lakosság létszámához viszonyítva, nagyobb kórházakban már állandóan alkalmazott orvosok és ápolók működtek. Ez hamarosan Itáliában is jellemzővé vált93. A középkorban a kórházak és menhelyek hátterét egy meglehetősen komor társadalmi valóság alkotta. A kitett gyermekek és a bármilyen korú magatehetetlen emberek élete a környezet segítségén múlott. IX. Gergely pápa külön is rendelkezett erről a témáról hangsúlyozva - a római jogi hagyományok alapján érthető módon -, hogy ha az apa jóváhagyásával gyermekét vagy szolgáját kiteszik, elveszíti fölötte minden hatalmát. Ugyanez érvényes a bármilyen korú kitett betegekre is vagy azokra, akiknek a táplálását megtagadják. Akik azonban az ilyen embereket felkarolják és befogadják, ezen a címen semmiféle jogra nem tarthatnak igényt ezek felett a személyek felett94. A kánonjogászok a középkor végén úgy határozták meg a kórházat, mint olyan helyet, ahol gondoskodnak azokról, akik nem tudják magukat ellátni95. A kórházaknak két fajtáját különböztették meg. Az első típus a vallásos helynek (locus religiosus) számító kórház volt, mely a püspök fennhatósága alatt létesült és az ő felügyelete alatt állt. Az ilyen fajta kórház „nem azért tartozott a püspökhöz, hogy bevételeiről szabadon rendelkezzék, hanem hogy azokat a rendeltetésüknek megfelelő célra fordítsa”96. A második típusba azok a kórházak tartoztak, amelyeket a püspök tekintélye nélkül építettek. Ezek vezetésébe és vagyonának kezelésébe a püspök nem avatkozhatott bele, hanem a patronus rendelkezett róla, aki a kórházat építtette, és akit alapítónak vagy kegyúmak nevezhetünk. Az ilyen fajta kórházak egyházi mentességgel nem rendelkeztek97. 90 Vö. SEMMLER, J., Institutiones Aquisgranenses, in LMA V. 451-452. 91 LlNDGREN, U., Hospital.IV.Abendländischer Bereich, in LMA V. 134. 92 Cone. Viennen. a. 1311, deer. 17: Conciliorum Oecumenicorum Decreta, Bologna 19733 (a továbbiakban: COD) 374-376. 93 Vö. LlNDGREN, U„ Hospital, 136. 94 X 5. 11. 1. 95 SYLVESTER Prieras (SilVESTRO MazzOLINI), Summa Sylvestrina, quae Summa summarum merito nuncupatur, v. Hospitale et hospitalarii, nr. 1: ed. Venetiis 1601. I. fol. 384ra. 96 Uo. nr. 2, fol.384ra. 97 Uo. nr. 3, fol. 384rb.
