Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Egészségügyi témák a középkori egyházjogban
20 Erdő péter A két kórháztípus közt különbség volt megszüntetésük lehetősége szempontjából is. A vallásos helynek számító kórházat az egyházi hatóság intézkedése nélkül nem lehetett megszüntetni, azt a kórházat viszont, amelyet valaki magánkezdeményezéssel épített vagy a saját házában rendezett be, az alapító később más célra fordíthatta98. Másként állt azonban a dolog, ha az építtető már meghalt. Ilyenkor ugyanis a kegyes célú intézkedések végrehajtására - már Iustinianus császár rendelkezése99 óta - a püspöknek kellett felügyelnie100. A 16. század elején keletkezett Summa Sylvestrina részletesen foglalkozik a kórházakkal. Többek között hangsúlyozza, hogy kórház vagy szegényház alapításakor megfelelő vagyoni alapot kell rendelni a működtetésűkre. Szegényház esetén a fő költségelem az ágyak (férőhelyek) fenntartása, kórház esetén pedig az alkalmazottak díjazása. A vagyonnak tehát ezzel kell arányosnak lennie101. Ebben az összefüggésben különleges szerepe van a kórház igazgatójának {rector). Az igazgató lehetett szerzetes, bár monasztikus szerzetes esetében ez ellenjavallottnak számított, a rendszeres kórusimák és a kolostori élet kötelezettségei miatt. Lehetett világi pap is, de nem kaphatta meg a kórház vezetői tisztségét egyházi javadalomként102. Lehetett az igazgató minden további nélkül világi személy, akár férfi, akár nő103, sőt betölthette ezt a tisztséget egyazon kórházban egyszerre több személy is104. Mindenesetre az igazgató nem fordíthatta a kórház jövedelmét a maga javára, hanem csakis az intézmény fenntartására és működtetésére105. Ezért jegyzi meg sommásan a Summa Armilla: „Ha a kórházak vezetői a kórházak jövedelmét nem azok céljára fordítják, nincs mentségük”106. Mai szóval kijelenthetjük, hogy a kései középkor kórházai elvileg non profit intézmények voltak. A szerzetesi exemptio összefüggésében érthető, hogy voltak exempt egyházi kórházak is, vagyis olyanok, amelyek felett a felügyeletet nem a helyi püspök, hanem a rendi vezetés és végső soron az Apostoli Szentszék gyakorolta107. V. A HOLTTESTEK ÉS A TEMETŐK A holttestek és a temetők témájában a középkori egyházjog nem elsősorban a fertőzés veszélyéről értekezik, hanem különösen a kegyeleti szempontokat tartja szem előtt. VIII. Bonifác pápa egy rendelkezése értelmében108 önmagától beálló, a Szentszéknek fenntartott kiközösítésbe estek azok, akik a hazájuktól vagy végaka98 Vö. X 3. 36. 4; Nov. 131.10.pr.; NICOLAUS DE TUDESCHIS (PANORMITANUS), Commentaria ad X 3.36.4, ed. Venetiis 1571. föl. 232va; FUMO, B., Summa Armilla, v. Hospitale: 600. 99 Nov. 131.10.pr. vö. Nov. 131.10.2. 100 Vö. X 3. 24. 8; SYLVESTER PRIERAS (SiLVESTRO MaZZOLINI), Summa Sylvestrina, v. Hospitale et hospitalarii, nr. 3: I. föl. 384rb. 101 Uo. nr. 3: I. föl. 384va: si sit ordinatum ad pauperes, principalis cura erit in lectis; si ad infirmos, erit in ministris. 102 Uo. nr. 6: I. fol. 384vb. 103 Uo. 104 Uo. nr. 6: I. fol. 385ra. 105 Uo. nr. 20: I. fol. 386vb 106 FUMO, b., Summa Armilla, v. Hospitale: 600. 107 Vö. pl. Cone. Viennen. a. 1311, decr. 17: COD 375, 16-22. 108 Extrav. Com. 3. 6. 1.
