Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Egészségügyi témák a középkori egyházjogban
EGÉSZSÉGÜGYI TÉMÁK A KÖZÉPKORI EGYHÁZJOGBAN 17 ján, például a bíró tisztségének betöltéséért, akkor betegsége idején is jár a fizetés76. Ha pedig valakinek a szolgája végső szükségben van, köteles segíteni őt a szeretet parancsa alapján77. III. AZ ORVOSOK A korai középkorban udvari orvosok működtek a fejedelmek környezetében. De orvoslás folyt a kolostorokban is, ahol ezt a munkát a segítő szeretet cselekedetének tartották. Elsősorban a saját betegeik, vagyis a beteg szerzetesek részére tartottak fenn külön betegszobát, oda beosztott betegápolókkal, ahogyan ezt már Szent Benedek Regulája előírta78. De a Sankt Gallen-i kolostorban talált tervrajz szerint, amely egy ideális kolostor képét vázolj a fel, a klauzúrán kivül is volt külön épület a súlyosan beteg világiak részére, valamint egy külön kert, ahol gyógynövényeket termeltek79. A korai középkorban az orvosok képzése személyes jellegű volt és többnyire a kolostori és káptalani iskolák mellett történt. Salemóban all. században a kated- rálisi iskolához kapcsolódva fejlődött az orvosképzés. Ezek az orvosok többnyire valamilyen fokozatban lévő klerikusok vagy akár szerzetesek voltak. A 12. századtól erősödött a világiak jelenléte, a tananyagban pedig az arab és a görög orvos- tudomány ismeretei kerültek előtérbe. Az orvos hivatása elvált a gyógyszerészétől. Ez a folyamat azt eredményezte, hogy a 13-14. században az olasz egyetemeken, majd a 13. század első felétől Párizsban külön egyetemi fakultáson képzik az orvosokat. II. Ruggero szicíliai király 1140-ben, majd II. Frigyes császár 1231-1240 között orvosi rendtartást bocsátott ki.80. Megjelent a doctor medicinae cím az egyetemi végzettségű orvosok megjelölésére. 1281-től a német városok fizetett városi orvost alkalmaztak81. A sebész foglalkozása a középkorban különbözött az orvosétól, bár a 12. század végétől Salemóban, a 13. század végétől Bolognában és másutt az egyetemekhez kapcsolódva képezték őket. Sok helyütt nem egyetem, de azt bizonyos mértékig utánzó intézmény működött az alacsonyabb képesítésű seborvosok, felcserek, borbélyok képzésére. A 12. századtól a sebészek kezdtek külön szakmai szervezetekbe tömörülni, a 13. századtól főként német területen megjelentek a városok által alkalmazott sebészek is82. A IV. Lateráni Zsinat 1215-ben megtiltotta, hogy a nagyobb rendekben lévő klerikusok a sebészi munkának azt a részét gyakorolják, amelynek során égetést vagy vágást alkalmaznak83. 76 Vö. FUMO, B., Summa Armilla, v. Familia, nr. 2: 531. 77 Uo. 78 Regula Sancti Benedicti, cap. 36. 79 Vö. BAADER, G., Arzt. I-V, in Lexikon des Mittelalters, München 2003 (a továbbiakban: LMA) I. 1098. 80 Vö. uo. 1099. 81 Uo. 82 Uo. 1100. 83 Conc. Later. IV, Const. 18: GARCÍA Y GARCÍA, A. (ed.), Constitutiones Concilii quarti Lateranensis una cum Commentariis glossatorum (Monumenta luris Canonici A/2), Città del
