Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Egészségügyi témák a középkori egyházjogban
16 Erdő Péter 7. Betegség általában A betegséget fontos indoknak tartották arra is, hogy valaki lemondjon egyházi hivataláról, vagy akadályozottnak minősüljön a hivatal ellátásában. Külön címet szentel IX. Gergely dekretálisgyűjteménye a beteg vagy elgyengült klerikusok témájának68. A pápai kancellária szabályai {Regulae Cancellariae) szintén foglalkoznak a javadalmasok betegségének kérdésével, amely alkalmatlanná teszi őket szolgálatuk ellátására. Betegség címén lehetséges volt a lemondás az egyházi javadalomról, ám IX. Bonifác pápa regulája hangsúlyozza, hogy annak a betegnek a lemondása, aki a lemondás után húsz napon belül ugyanabban a betegségben meghal, érvénytelennek tekintendő, és a javadalmat úgy kell betölteni, mintha halálozással ürült volna meg69. Ezt a szabályt a későbbi pápák is megújították70. A betegség kellő igazolásul szolgált a kanonokoknak ahhoz, hogy bár nem tudtak részt venni a közös zsolozsma elimádkozásában, mégis jogosultak legyenek a megfelelő díjazásra, a napi kórus-osztalékra71. Ez vonatkozott azokra is, akik megvakultak, podagrában szenvedtek, akik gyógyszeres kezelés alatt álltak, akiken eret vágtak, akik egészségi okokból fürdőhelyre vagy máshová utaztak, akiket lepra vagy más fertőző betegség kényszerített, hogy elhagyják a várost, akik pestis veszélye miatt voltak távol, vagy öregség miatt úgy elgyengültek, hogy nem tudtak részt venni a szent szolgálaton. Mindezek azonban csak akkor kapták meg járandóságukat, ha egyébként a kórusimán jelen szoktak lenni72. Noha az általános elv a javadalmas klerikusokkal kapcsolatban az volt, hogy csak akkor kaphatják meg járandóságukat, ha szolgálatot teljesítenek73, a betegek esetében mégis kivételt tettek'4. A beteg szolgákról hangsúlyozták, hogy bérüket a gazda nem köteles kifizetni, ha munkájukat nem tudják végezni. Ennek távolabbi hátterét a római jog előírása alkotta75, amely szerint a fold bérlője abban az évben, amikor a fold nem hozott termést, nem volt köteles a bérletet fizetni. Az elszegődött vagy valamilyen feladat elvégzésére szerződött szolga pozícióját a föld bérbeadójának helyzetéhez hasonlították {locatio operis). Ha az, amit az illető bérbe ad, jelen esetben a munkaereje, külső okból nem hoz hasznot, a bérbevevő nem köteles fizetni. Azonban ha a bért a személyre tekintettel kell fizetni, nem pedig egy konkrét munka elvégzése alap68 X 3. 6: De clerico aegrotante vel debilitato. 69 Bonifacius IX, Reg. 58: OîTENTHAL, E. (ed.), Regulae Cancellariae Apostolicae. Die päpstlichen Kanzleiregeln von Johannes XXII. bis Nikolaus V., gesammelt und herausgegeben, Innsbruck 1888 (úny. Aalen 1968) 70. 70 így XXIII. János (Reg. 43), V. Márton (Reg. 54), IV. Jenő (Reg. 77) és V. Miklós (Reg. 23); vö. OTTENTHAL, E. (ed.), Regulae Cancellariae, 70, 2. jegyz. 71 VI 3. 3. 1. 72 BARBOSA, A., Collectanea doctorum, qui in suis operibus Concilii Tridentini loca referentes, illorum materiam incidenter tractarunt, et varias quaestiones, in foro Ecclesiastico versantibus maxime utiles, deciderunt, Lugduni 1657. 324-325, in Sess. 24 de ref. cap. 12, nr. 88-98. 73 IOANNES ANDREÁÉ, Commentaria Novella ad X 3.6. pr., nr. 1: fol. 42va: nemo debet praebendam recipere, nisi serviat, quod fallit in aegroto. 74 Uo. ad X 3.6.1. casus, nr. 1: fol. 42va: clericus infimius integre percipit beneficii sui fructus. Vö. Dig. 19.2.15.4 és 5. 75
