Kánonjog 17. (2015)

JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Apostoli Bíróságénak perdöntő ítélete a kánoni forma hiánya miatt indított semmisségi perben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)

Joggyakorlat 101 Ami pedig a házasságkötésnél való közreműködésre szóló felhatalmazást illeti: „Azt mondtam neki, hogy ő semmiképpen nem vehet részt egyetlen házasságkötés­nél sem azon idő alatt, amíg én a Szentszék nevében vele eljárást folytattam.” Ami­ért is a főtisztelendő püspök bölcs és jogilag megalapozott ítélete szerint tisztelendő Antal atya egyházi helyzete „világosan meg nem engedett volt, mivel a Denveri Fő­egyházmegyében senki semmilyen szolgálatra nem bízta meg, vagy jelölte ki őt.” 28. Az itt előhozottakból nyilvánvaló, hogy Antal atya tisztában volt azzal, hogy a házasságnál való közreműködéshez szükséges felhatalmazással rendelkezni és tu­dott a Denveri Főegyházmegye területén való közreműködésre vonatkozó formá­lis tilalomról, ti. „hogy ő egyáltalán nem működhet közre egyetlen házasságnál sem” a Szentszékkel való egyházi helyzete rendezése ideje alatt. Az általa megnevezett akkor hatályos 209. kán. szerinti közreműködésre való felhatalmazás pótlása semmilyen módon nem tartható. Először is ebben az esetben semmilyen módon nem lehet igazolni köztévedést, mivel nem volt jelen biztos tény, ami önmagában alkalmas arra, hogy a krisztushívők közösségét tévedésbe vigye azt illetően, hogy ő rendelkezett a szükséges felhatalmazással. Az említett pap ugyanis a helyi ordináriustól semmilyen rábízott feladatot nem gyakorolt, és egyetlen plébánián sem látott el állandó jellegű lelkipásztori szolgálatot, amiből a hívőknek azt kellett volna levonniuk, hogy valóban elnyerte a jog által megköve­telt felhatalmazást. Sem azok, akik őhozzá fordultak, hogy a házasságuknál közreműködjön, nem képeztek alkalmas közösséget arra, hogy köztévedésnek lehessen mondani, ami­ben az Egyház a felhatalmazás hiányát pótolja. Ahogy ugyanis a denveri bíróság bírósági helynöke tájékoztat bennünket, az esetben a személyek kis csoportjáról van szó, akik a szóban forgó gyülekezetét al­kották, és ezek a személyek tudták, hogy olyan gyülekezetbe jártak, ami a helyi, vagy az egyetemes Egyházzal nem volt egységben, mivel tudatosan azzal szem­ben alakult, amit „zsinat utáni helyi egyháznak neveztek”, aminél fogva „biztosak voltak és bizonyossá tették, hogy nincsenek kapcsolatban a helyi római katolikus kormányzattal. A tagjaik teljesen tudatában voltak ennek.” 29. Továbbá az a gyülekezet leginkább arra a kápolnának nevezett helyre utazó hí­vekből állt. A bírósági helynök ugyanis ezekkel a szavakkal írta le a dolgok állapo­tát: „Az emberek, akik ebbe a gyülekezetbejártak, sok mérföldet tettek meg tudato­san. A szóban forgó családnak Denverből Colorado Springsbe kellett vezetnie, hogy jelen legyenek a misén, ami nem csekély távolság. A környezetükben jelen volt a Római Katolikus Egyház, de nem odajártak. Ami azt illeti, teljesen megszakították a kapcsolatot egy családtaggal, aki a Római Katolikus Egyházban házasodott, és úgy tekintettek rá, hogy nem érvényesen házasodott, és ennélfogva bűnben élt. A dolgok állása alapján biztos, hogy azoknak a személyeknek a csoportja tény­legesen tévedett a Katolikus Egyházra vonatkozó tanítás és egyházfegyelem te­kintetében, amely tévedésben az Egyház nem pótolja a közreműködő szolgálatte­vő felhatalmazásának a hiányát, sőt annál is inkább, mivel egy „elöljáró nélküli”

Next

/
Thumbnails
Contents