Kánonjog 17. (2015)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Apostoli Bíróságénak perdöntő ítélete a kánoni forma hiánya miatt indított semmisségi perben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)
102 Joggyakorlat papról van szó, az említett jelentésben az ő helyzetét így írták le: „gyakorlatilag Antal atya elöljáró nélküli papként tevékenykedik. Élvezi ezt a helyzetet és sok problémát okoz a helyi egyháznak, amelyben autonóm módon ténykedik.” „Szándékosan rendelte a magánjó alá a közjót.” 30. Éppenséggel nem mondható, hogy a fent nevezett pap jogot vagy tényt érintő pozitív és valószínű kétségben (CIC [1917] 209. kán.) cselekedett, amikor a kánoni forma megtartására kötelezett felek házasságánál közreműködött. Ugyanis a cselekményt végrehajtó személy lényegét tekintve szubjektív megítélését, hogy jelen van-e pozitív és valószínű kétség, bármely bölcs férfi objektív érvvel megingathatta volna. Ilyen érvet ugyanis azonosítani lehet „ezeknek a gyülekezeteknek az ön-kihirdető helyzete miatt, amelyek élesen szemben álltak a II. Vatikáni Zsinattal és a helyi ordináriussal”, főként azonban, mivel „nem nehéz látni, hogy kétség merül fel arra vonatkozóan, hogy az a pap, aki eljárt, nem a helyi egyházzal kommunióban járt el.” A jog által bizonyítva látja tehát a bírósági helynök, hogy „nincsenek súlyos fennálló okok, amelyek valakit arra a következtetésre juttathatnak, hogy ő valószínűleg rendelkezett a házasságnál való közreműködésre szóló felhatalmazással. Nem volt jelen pozitív kétség sem, az ő gyülekezetének a természete miatt.” Ez pedig igaz. Ugyanis meghatározott cselekvők pozitív ítéletét pozitívnak és valószínűnek mondani nem lehet, hacsak nem valóban a tárgyi okon alapul, tőlük kívül álló értelmen, mivel nem elegendő, hogy ő maga jóhiszemű, még kevésbé, ha rosszhiszeműen azt gondolja magáról, hogy rendelkezik a közreműködéshez szükséges felhatalmazással, vagy súlyos és vaskos tudatlanságból azt gondolja, hogy ebben a dologban az ő véleménye valószínű. Szükséges ugyanis, hogy „annak a véleménye valóban, vagy objektíve valószínű legyen, úgy, hogy ne csak az ő számára tűnjön úgy, hogy az ő véleményét mások jóváhagyják, hanem valóban mások által jóváhagyható legyen, valóban létező objektív ok miatt.” 31. Amiért itt a jogban és a tényben mindent éretten megvizsgálva, mi összeírt atyák a turnusban, a bíróság számára összeülve és csak Istent szem előtt tartva, Krisztus nevét hívva segítségül, kijelentjük és végleges módon határozunk a feltett perkérdésre válaszolva: „Igenlő az I-re, nemleges a Il-ra, azaz a denveri bíróság 1989. április 6-i ítéletét megerősítjük; azaz fennáll a házasság semmissége az ügyben, a kánoni forma hiánya címen. így kihirdetve, a helyi ordinárius és bíróság szolgálattevőihez küldve ami rájuk tartozik, hogy erről a mi végső határozatunkról értesüljenek mindazok, akik érintettek és végrehajtásra kerüljön minden jogi hatással. Róma, a Rot a Romana Apostoli Bíróságának székhelyén, 1992. december 15-én. Antonius Stankiewicz, előadóbíró Aemilius Colagiovanni Thomas J. Doran
