Kánonjog 17. (2015)

JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Apostoli Bíróságénak perdöntő ítélete a kánoni forma hiánya miatt indított semmisségi perben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)

Joggyakorlat folszentelt szolgálatnak ugyanis „közösségi formája” van, ezért csak „közös tevé­kenységként” végezhető.” (IOANNES PAULUS II, Adhort. Apóst., Pastores dabo vobis [25 mart. 1992], n. 17: AAS 84 [1982] 682-683.) 22. De a közreműködésre való felhatalmazás hiányának a pótlása az Egyház ré­széről semmiképp nem történhet meg, ha a házasságnál közreműködő pap nem marad meg az egyházi kommunióban, és noha valamely püspökhöz kapcsolódik, nem őrzi meg a hierarchikus közösséget a kollégium fejével és tagjaival, amely­ben az apostoli test folyamatosan fennáll (336. kán.). Tudni kell ugyanis, hogy „a szakadársághoz történő formális csatlakozás súlyosan sérti Istent, és az egyházi törvényhozás elegendő módon kiközösítést rendel el (1364. kán.)” (IOANNES PAULUS II, Litt. Apóst. MP. Ecclesia Dei [2 iunii 1988] n. 5c; Communicationes 20 [ 1988] 153.). Ezen büntetés miatt az egyházi hivatal magánál a jognál fogva el­vész (194. kán. 1. §. n. 2), a kormányzati cselekmény tilos (1331. kán. 1. §. n. 3), a törvényes módon kinyilvánított büntetés miatt a házasságnál való érvényes közre­működés tilos, még akkor is, ha az illető plébános (1109. kán.). Ez esetben ugyanis sem jogot vagy tényt érintő köztévedés, sem pozitív és való­színű kétség nem következik be, hanem legfeljebb egyszerű tudatlanságnak van helye a jóhiszemű hívők részéről a cselekvést végrehajtó személyen kívüli igazság vonatkozásában, legfőképpen pedig valódi vaskos és hanyag tudatlanság a pap ré­széről, aki rosszhiszeműen úgy ítélte meg, hogy létezik a felhatalmazás. Továbbá az Egyház nem pótolhatja a felhatalmazást annak, aki elhagyta az egy­házi közösséget és saját kezdeményezésére azt gondolja, hogy a helyi püspökkel való hierarchikus közösségen kivül a házasságkötésnél eljárhat. A pótlás oka ugyanis a 144. kán. 2.§ erejénél fogva a rendes vagy az általános megbízotti felha­talmazás hiánya esetén közreműködő részére abban áll, hogy a közreműködő leg­alább látszólagos, vagy valószínű vélt jogcímmel bír a saját illetékességét illetően (ABATE, A.M., La forma della celebrazione dei matrimonio, 153). 23. A közreműködésre szóló felhatalmazás miatt formahiány címén semmisség­gel megtámadott házasságokat - hacsak a nem elégséges okirati bizonyítás miatt az ügyben a jog szerint a rendes eljárást kell lefolytatni -, a most hatályos Kódex 1686-88. kánonja szerinti okirati eljárás normái szerint kell tárgyalni és ítéletet hozni (vö. már MP Causas matrimoniales [28 mardi 1971], nn. X-XIII: AAS 63 [1971] 445-446), nem pedig a házassági semmisség rendes eljárásában, ahogyan a régi Kódex hatályossága idején történt amiatt, hogy a törvényes forma hiányát nem foglalták bele a „kivételes esetek”-be (vö. CIC [1917] 1990. kán.; art. 226. Instr. S.C. Dacr. Provida Mater [15 aug. 1936]). Az okirati eljárás nem szükséges valahányszor olyan személy polgári vagy nemkatolikus megkísérelt házasságáról van szó, akit a kánoni forma megtartása kötelez, mivel ilyen esetekben elegendő a jegyes vizsgálat a szabad állapot bizo­nyítására (Pont. Comm. CIC auth. interpr., Resp. d. 11 iulii 1984: AAS 76 [1984] 746; vö. CCEO 1372. kán. 2. §.). 98

Next

/
Thumbnails
Contents