Kánonjog 17. (2015)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Apostoli Bíróságénak perdöntő ítélete a kánoni forma hiánya miatt indított semmisségi perben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)
Joggyakorlat 99 Az okirati eljárásban az 1677. kán. szerint beterjesztett kérelem elfogadásakor a bírósági helynök vagy az általa kijelölt bíró a rendes per formaságainak elhagyásával, de a felek megidézésével és a kötelékvédő közbejöttével ítéletileg kijelentheti a házasság semmisségét, ha támadhatatlan és kifogástalan okiratból biztosan kitűnik, hogy hiányzott a törvényes forma, feltéve hogy ugyanilyen biztos az is, hogy nem adtak felmentést (1686. kán.). Amikor az okirati eljárásban nem lehet a kötelék mellett szóló döntést hozni, a házasság semmisségét kimondó első fokú ítélet végrehajtható (1684—1695. kán.), hacsak a kötelékvédő vagy maga a fél, aki úgy véli, hogy az ítélet számára sérelmes, a hasznos időn belül a másodfokú bíróságra nem fellebbez (vő. 1686. kán. l-2.§§). A fellebbviteli bíróságon az egyes bíró, a Rota Romanán a turnus (art. 17 Norm RR a. 1982) a kötelékvédő közbejöttével és a felek meghallgatása után vagy megerősíti az első fokú Ítéletet, vagy visszaküldi az első fokú bírósághoz az ügyet, hogy a rendes eljárás szerint tárgyalják azt (1688. kán.). 24. Ami A TÉNYEKET illeti. Ezt az esetet, amint az az iratokból nyilvánvaló, az 1686. kán. értelmében a denveri első fokú bíróságon okirati eljárásban, egyes bíró által, a kötelékvédő közbejöttével tárgyalták és döntötték el, mivel az eljárás iratai az ennek megtételéhez a jog által megkövetelt elemeket magukba foglalták, ti. hogy maga a bíró, a rendes per formaságainak elhagyásával, a házasság semmisségét a törvényi forma hiánya miatt bírói ítélettel kinyilvánítsa. Valóban először is hiteles dokumentumból nyilvánvaló, hogy a felek, vagyis L. és D., 1980. május 31 -én két tanú jelenlétében házasságot kötöttek a Szent Péter és Pál kápolnának nevezett templomban, Colorado Springsben, Antal atya közreműködésével, aki mint „elöljáró atya” írta alá a kápolnában kötött házasságok tanúsítványát. Ennek a házasságnak a kötése azonban lényegi hibában szenved, ami már abban is megmutatkozik, hogy a házassági anyakönyvekben a jog szerint semmilyen bejegyzés nincs a végrehajtott szertartásról, aminek a megtételét pedig előírja a kánonjog (vö. 1121. kán. 1 .§). Ugyanis a Denveri Főegyházmegye levéltárosa, akinek a területén akkor megkötötték a felek a házasságot, az egyházi levéltár megfelelő vizsgálata után kijelentette, 1989. március 22-én: „Nem találtam L. és D-re vonatkozó 1980. május 31-i házassági bejegyzést.” 25. Az egyházi vizsgálatban semmi nincs sem a házasságnál közreműködő papról: „Antal atya nem szerepel a Nemzeti Katolikus Direktóriumban”, sem az egyházi esküvőről: „nincs Szent Péter és Pál templom a Colorado-beli Colorado Springsben.” Amiből már vélelmezhető, hogy a nevezett pap csak a saját belátása szerint és a szükséges felhatalmazás nélkül közreműködött a felek házasságkötésénél. Itt mégis nem puszta vélelemről van szó, hanem ténylegesen a felhatalmazás hiányáról, amit a Denveri Főegyházmegye papokért és szeminaristákért felelős püspöki helynöke írásban megerősített: „ő sosem rendelkezett a főegyházmegye felhatal
