Kánonjog 17. (2015)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Apostoli Bíróságénak perdöntő ítélete a kánoni forma hiánya miatt indított semmisségi perben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)
Joggyakorlat 89 PAULUS II, Allocutio ad S. R. Rotae Tribunalis Praelatos Auditores, Officiales et Advocatos coram admissos (28 ian. 1982) n.5: AAS 74 [1982] 451). A beleegyezés ugyanis teológiai és szentségi gyökereiben összefonódik, mivel a házassági szövetséget megkereszteltek között az Úr Krisztus szentségi rangra emelte (CIC [1917] 1012.kán. 1.§;CIC 1055.kán. 1 .§). Ami miatt a házassági beleegyezéshez szükséges kánoni forma jogi hatások kiváltására való alkalmasságát egyházi törvény rendelte el, nem csak az egyházi közrend és a társadalmi rendben betöltött gyakorlati és pozitív funkciója miatt, hanem inkább az egyházi és szentségi jellege megismerésére, mivel a házassági beleegyezés a szentségijei központi és lényegi magját képezi. A házassági beleegyezés ugyanis, amint a Pápai Tanítóhivatal tanítja: „megalapozza a „családegyházat és egy szentségi valóságot képez ahol két elem egyesül: egy lelki elem, mint a hitben, a reményben és a szeretetben való életközösség; és egy társasági elem, mint egy szervezett, hierarchizált társaság, az emberi társadalom élő sejtje, amit a „nagy szentség” méltóságára emeltek, Krisztus Egyháza, amibe beletagozódik mint családegyház (IOANNES PAULUS II, ibid. 451.). 6. Ezért a keresztény házasság jelentése „a liturgia szabályai szerint olyan formát követel, amely közösségi természete szerint nyilvánítja ki a megkereszteltek közötti házastársi szövetség lényegileg egyházi és szentségi természetét”, a buzgó lelkipásztori gondoskodáshoz pedig hozzátartozik, hogy „mindazok a követelmények maradéktalanul meglegyenek, amelyek a szentségi házasság föltételei; s ugyanakkor megtartsák az Egyház fegyelmi előírásait az akadályok, a szabad beleegyezés, a kánoni forma és az esküvő rítusa tekintetében.” (IoANNES PAULUS II, Adhort. Apóst. Familiaris consortio, n. 67: AAS 74 [1982] 162). Ezáltal a házassági beleegyezés közösségi és egyházi dimenziója láthatóvá lesz, azaz a házasság megkötésébe bevonja a keresztény közösséget valamennyi jelenlevő részvételével „mindenkit a maga helyén és feladatának megfelelően: a jegyeseket, a papot, a tanúkat, a rokonokat, a jó barátokat és más hívőket” (uo. 163). A házasságkötés érvényességéhez azonban elegendő az „Egyház illetékes szolgálattevőjének” közreműködése (ld. például A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1992, n. 1630), aki kéri a házasulandók beleegyezésének a kinyilvánítását és azt az Egyház nevében fogadja (CIC 1108. kán. 2.§; CIC [1917] 1095. kán. 1. §. n. 3.), továbbá legalább két tanú jelenléte, mert így láthatóan is megmutatkozik, hogy a házasság valódi egyházi valóság (ld. Katekizmus id. hely). Ugyanis „a jogi forma legalább három személy közreműködéséből áll, amelyek közül egy - plébános, ordinárius, vagy a valamelyikük által megbízott pap - mint különleges tulajdonságokkal felruházott minősített tanú és szent szolgálattevő közreműködik, aki a felek beleegyezését az Egyház nevében kiveszi, a másik kettő pedig mint rendes vagy általános tanú közreműködik (WERNZ, F.X. - VIDAL, P. - AGUIRRE, PH., lus Canonicum, V: Ius matrimoniale, Roma 1946.3 673-674).
