Kánonjog 17. (2015)
KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita -Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések a kegyes alapítványok magyarországi működésének jogtörténeti forrásaihoz és hatályos jogi kereteihez
közlemények 75 pés minden alapítvány alaptőkéjének a kincstárba történő kötelező befizetése, amiről az 1785. november 2-i rendelet intézkedett. A probléma a jóval későbbi 9. 555/ 1863 sz. helytartótanácsi rendelettel jutott nyugvópontra, amely kijelentette, hogy az állami hatóság az egyházi kegyes alapítványok ellenőrzésétől eltekint. Tudjuk azt, hogy Magyarország magánjogi törvénykönyv javaslata, amelyet az igazságügy miniszter 1928. március 1-ével terjesztett az Országgyűlés Képviselőháza elé, a Személyekről szóló rész 82. §-ához26 fűzött kiegészítésben úgy rendelkezett, hogy a kegyes alapítvány létesüléséhez nem szükséges az alapítólevél előzetes bemutatása és annak állami jóváhagyása. Sőt az sem elengedhetetlen, hogy az alapítólevél az alapítvány szervezetét meghatározza, esetleg azt egy már létező szervezetbe beillessze, mivel arról az ún. főfelügyeleti szerv intézkedik (vő. 5633/1928).27 A törvényjavaslatból nem egyértelmű, azonban mit tekint a jogalkotó „egyházi alapítványnak”. A 93. § alapján úgy tűnik, mintha ezt alapvetően az alapítvány célja határozná meg,28 azaz egyházi, ha a célja egyházi jellegű (részletes felsorolását lásd fent). A 105. § viszont azt sejteti, hogy azt nevezhetjük „egyházi alapítványnak”, amelynek a kezelőszerve egyházi intézmény.29 A két világháború közötti magyar magánjog minden kegyes alapítványt, kánonjogi jellegzetességeitől függetlenül, jogi személynek tekintett. Ennek problematikájáról jó összefoglalást közölt Feketekuthy László a Magyar katolikus egyházi vagyonjog című munkájában.30 A Magánjogi törvénykönyv javaslat 103. §-a lehetővé teszi a főfelügyeletet gyakorló állami hatóságnak az alapítványok összevonását vagy megszüntetését, különösen akkor, ha annak célja már nem tekinthető hasznosnak, vagy ellenkezik az alapító szándékával.31 Ezt az elvet a Kúria 2592/1931 sz. döntése is tartalmazza. Az így megszüntetett egyházi alapítvány vagyonát a törvényjavaslat 105. §-a az illetékes egyházi hatóság rendelkezésére bo- csátandónak ítéli. Ez egybecseng a korábban említett 1941. évi Esztergomi Zsinat koncepciójával, a kegyes alapítványok vagyonának tulajdonjogáról. Az egyházi alapítványokkal kapcsolatos magyar jogfejlődés végére az 1948. évi XXXIII. te. tesz pontot, amellyel sor került az alapítványok államosítására.32 26 Magánjogi törvénykönyv javaslat, 82. §. Alapítvány akkor jön létre, ha valaki tartós célra úgy rendel vagyontárgyakat, hogy a vagyontárgyakat megfelelő szervezet kezelésében önálló vagyonként az alapítványt, mint személyt illessék.; K. 1. E. H. Kegyes alapítvány létesüléséhez az alapítólevél előzetes bemutatása s ennek kormányhatósági jóváhagyása nem szükséges. (5856/1909). 27 K. 723. E. H. 28 Magánjogi törvénykönyv javaslat, 93. §. Az alapítványok annak a kormányhatóságnak a főfelügyelete alatt állnak, amelynek ügykörébe céljuk természete szerint tartoznak. (...). 29 Magánjogi törvénykönyv javaslat, 105. §. (...) Egyházi célú vagy egyházi intézmény céljára rendelt olyan alapítvány vagyona, amelyet az érdekelt egyház vagy vallásfelekezet szerve kezel, az alapítvány megszűnése esetében az alapítványt kezelő egyházra vagy vallásfelekezetre száll, hacsak az alapítványi ügylet vagy külön törvény másként nem rendelkezik. Az államkincstár és az egyház vagy vallásfelekezet az ekként reászállott vagyont lehetőleg a megszűnt alapítvány céljával rokon célra fordítja. 30 Doktori disszertáció a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán, Budapest 1943. 31 Vö. Magánjogi törvénykönyv javaslat, 103. §. (...) Családi alapítvány tekintetében ily intézkedésnek csak az érdekelt családok meghallgatásával van helye. 32 Vö. DANKÓ L., A magyar katolikus egyház 1945-től napjainkig, in SOMORJAI Á. - ZOMBORI I. (szerk.), A katolikus Egyház Magyarországon, Budapest 1991. 75-82, különösen 77.
