Kánonjog 17. (2015)

KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita -Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések a kegyes alapítványok magyarországi működésének jogtörténeti forrásaihoz és hatályos jogi kereteihez

72

KÖZLEMÉNYEK

házi célra rendelt vagyontömeget jelentette, a jogalkotó két fajta alapítványt különböztetett meg: az önálló (causa pia) és a nem önálló (pia fundatio) alapítványt.6

Az előbbi jellegzetessége, hogy olyan célvagyon, melynek maga a vagyon az alanya és mindig jogi személyiséggel rendelkezik. Ide sorolhatók voltak az egyes egyházi intézmények. A második fajta jelölte a valamely jogi személyre bízott vagyont, amelynek éves bevételéből meghatározott istentiszteleti vagy egyéb vallásos cselekményeket kellett végezni.7

Az említett egyházi kegyes intézmények, amelyek különböznek mind a világi, mind pedig a kegyes világi intézményektől, létrejöhettek úgy, hogy mint intézmények nem voltak jogi személyek, hanem valamely egyházi jogi személyre voltak bízva.8 Ezeket a jogi személyeket nevezte az egyházjog persona fiduciaria-mk vagy fidei commissoria-mk.9 Létrehozásuk úgy is történhetett, hogy az illetékes egyházi hatóság magát az intézményt ruházta fel jogi személyiséggel.10 11 12

Az így megszületett jogi személy lehetett testületi, vagy nem testületid A testületi jogi személyek között találjuk a székes és társaskáptalant-, a kardinálisok kollégiumát; a szerzetesrendet, annak tartományát vagy rendházát; a társulásokat, jóváhagyott harmadrendeket, vagy confiraternitásokatd Nem testületi intézmény megalakulhatott mint jogi személy más kegyes intézmény javaiból, amelyre példa az egyházmegyei szeminárium létesítése. Azonban az is előfordulhatott, hogy egy új nem testületi intézmény egy már létező jogi személy kezelésére lett bízva. Ennek szokásos formája volt, amikor egy kórházat, szegényházat, nevelőintézetet, idősek otthonát, lelkigyakorlatos házat egy meghatározott plébániára, vagy egyházmegyére, esetleg szerzetesrendre bízott a helyi ordinárius.13

A CIC (1917) az 1544-1551. kánonokban szabályozta a pia fundatio-k tevékenységét. A kegyes-, vagy istentiszteleti alapítványok, mint már emlitettük, arra voltak rendelve, hogy bevételükből az az egyházi jogi személy, amelyre az alapítvány kezelése rá lett bízva, évente meghatározott gyakorisággal örökre, vagy leg6 Vö. BÁNK J., Kánoni jog, II. Budapest 1963. 372.

7 NAZ, R. (dir.), Dictionnaire de Droit Canonique, VI. Paris 1957. 395-400.

8 KECSKÉS L., Magyar polgári jog. Általános rész II. A személyek joga (Institutiones Juris), Bu- dapest-Pécs 1999. 164-166.

9 EICHMANN, e. — MÖRSDORF, K., Lehrbuch des Kirchenrechts auf Grund des Codex Iuris Canonici, II. Padembom 1953. 457-461.

10 CIC (1917) Can. 100 - § 1. Catholica Ecclesia et Apostolica Sedes moralis personae rationem habent ex ipsa ordinatione divina; ceterae inferiores personae morales in Ecclesia eam sortiuntur sive ex ipso iuris praescriptio sive ex speciali competentis Superioris ecclesiastici concessione data per formale decretum ad finem religiosum vel caritativum.

11 CIC (1917) Can. 99 - In Ecclesia, praeter personas physicas, sunt etiam personae morales, publica auctoritate constitutae, quae distinguuntur in personas morales collegiales et non collegiales, ut ecclesiae, Seminaria, beneficia, etc.

12 BÁNK J., Kánoni jog, I. Budapest 1960. 356-357.

13 LEO XIII, Const. Conditae a Christo (8 dec. 1900): GASPARR1, P. — SERÉDI, J. (ed.), Codicis iuris canonici fontes, III. Typ. pol. Vat. 1933. 562-566; vö. CIC (1917) Can. 1491 - § 2. Imo licet in personam moralem non sint erecta et domui religiosae concredita, si quidem agaturde domo religiosa iuris dioecesani, iurisdictioni Ordinarii loci penitus subduntur; si de domo religiosa iuris pontificii, episcopali vigilantiae subsunt quod spectat ad religionis magisteria, jonestatem morum, excitationes pietatis, saxrorum administrationem.