Kánonjog 17. (2015)
KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita -Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések a kegyes alapítványok magyarországi működésének jogtörténeti forrásaihoz és hatályos jogi kereteihez
KÖZLEMÉNYEK 73 alábbis „hosszú időn keresztül” szentmisét (vő. alapítványi mise), illetve más jámbor cselekedetet végezzen.14 Az alapítvány így a megbízott jogi személy tulajdonába kerül, de azt, mint „kötött célú vagyon”-t köteles volt az alapítók által meghatározott célra fordítani. Ebből viszont egyértelmű, hogy ha az alapítványi vagyontömeg megszűnt, egyúttal a jogi személy által vállalt kötelezettségek is megszűntek.15 Az egyes egyházi - kegyes - alapítványok tárgykörének legfontosabb kapcsolódó kérdése, hogy azok mennyiben minősülnek egyházi tulajdonnak, illetve, hogy létezésük mennyiben tekinthető jogilag relevánsnak a magyar magánjog számára. Az 1941. november 11-12-én megtartott Esztergomi Főegyházmegyei Zsinat több paragrafusban is szabályozta az egyházi alapítványok kérdését.16 Figyelemre méltó a 362. §. rendelkezése, mely szerint vagyonkezelés szempontjából a templom vagyonához számitandók mindazok az ingatlanokból, értékpapírokból és tőkékből álló kegyes alapítványok, melyeknek kezelése a plébániahivatalra van bízva.17 A zsinati határozatok a plébánost, plébános helyettest, illetve a templomgondnokot jelölték meg, mint a plébániára bízott kegyes alapítványi vagyon képviselője és védője (vö. 369. §).18 Sőt, a 370. §-ban rögzített eskü formula, melynek letételére kötelezve voltak az egyházi főhatóság által kinevezett gondnokok, kifejezett formában tartalmazta, hogy „(...) az egyházközség templomának vagyonát, valamint a hozzá kötött kegyes alapítványokat (...)” a legjobb tudása szerint védi. Az említett két rendelkezés azon az elven alapul, hogy minden plébániai vagyont a „helyi szervek”, azaz a plébános, vagy a gondnok kezel az egyházmegyei hatóság ellenőrzése mellett. Továbbá, hogy az ún. Főegyházmegyei Alapítványi Flivatal kezelésébe csak olyan plébániai alapítványi vagyon tartozik, amelynek alapítói ezt kifejezetten kikötötték.19 Ez utóbbi alapítványok vagyonát a plébániai vagyonkezelésnek mindössze nyilvántartásba kell vennie, illetve a Főegyházmegyei Alapítványtól átutalt részéről elszámolni. Ezekből a rendelkezésekből úgy tűnik, hogy 1941-ben az egyes kegyes alapítványok vagyonát az adott terület szerint illetékes egyházmegye vagyonának részeként tartották számon, amelyet meghatározott „helyi szervek” kezeltek. 14 Vö. CIC (1917) Can. 1544 - § 1. Nomine piarum fundationum significantur bona temporalia alicui personae morali in Ecclesia quoquo modo data, cum onere in perpetuum vel in diuturnum tempus ex reditibus annuis aliquas Missas celebrandi, vel alias praefinitas functiones ecclesiasticas explendi, aut nonnulla pietatis et caritatis opera peragendi. § 2. Fundatio, legitime acceptata, naturam induit contractus synallagmatici: do ut facias. 15 Vö. SIPOS, S., Enchiridion luris Canonici, Romae 1954. 705-706. 16 SZUROMI Sz.A., Adalékok az Esztergomi Főegyházmegye 1941. évi zsinatának határozataihoz, in BEKE M. (szerk.), Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis II, Budapest 2004. 95-103. 17 Az Esztergomi Főegyházmegyei Zsinat (1941. nov. 11-12.) határozatai, Budapest 1942. 123. 18 Az Esztergomi Főegyházmegyei Zsinat, 125. 19 349. §. Miden plébániai vagyont az illetékes helyi szervek kezelnek a kegyúr, az esperes, főesperes és a főegyházmegyei hatóság ellenőrzése mellett. A főegyházmegyei alapítványi hivatal kezelésébe csak a plébániai vagyon bocsátandó, amelynek alapítói azt kikötötték, vagy az a vagyon, amelyet a főegyházmegyei hatóság az alapítványi hivatal kezelésébe utal. Ilyen vagyont csak nyilvántartani kell és a főegyházmegyei alapítványi hivataltól kézhez vett jövedelem felhasználásáról elszámolni. Az Esztergomi Főegyházmegyei Zsinat, 118.
